Lementek a pályázatok, jöhet az elbírálás

Ugyan pontos számot még mindig nem tudni, de nagyságrendileg 1200-1300 pályázat érkezett be az öt látvány-csapatsportban összesen. Mindez, főleg a határidő előtt pár nappal mért még elkeserítően alacsony számokat látva, mindenképpen pozitív meglepetés. Természetesen a labdarúgásban mérték a legmagasabb arányt, ott közel 800 pályázat érkezett, míg kb. 200-at vitt a kézilabda, 150-et a kosárlabda, 50-et a vízilabda és 30-at a jégkorong. A támogatási igények is nagyjából e szerint alakultak: bár végleges számot itt sem tudni, a Nemzeti Sport Intézet által előzetesen összegzett számok alapján 60 milliárd Ft körül lehet az igényelt végösszeg, amelynek több mint a felét a labdarúgás adja.

Nem kell ahhoz jóstehetség, hogy a jelenlegi költségvetési viszonyok közt úgy gondoljuk, ennyi pénz nem fog jutni a sportnak. Nemcsak idén, de később se. A korábban tett politikusi nyilatkozatok is rendre 20 milliárd Ft körülire tették a rendelkezésre álló keretet, valószínűleg e fölé nem is fog menni a végeredmény, hiába a háromszoros igény. A probléma mindössze abban áll, hogy a jogszabályban felső korlát nem lett meghatározva és meglehetősen nehéz a beérkezett pályázatok között sportszakmai szempontok szerint szelektálni amikor az elszámolható költségek túlnyomó része nem a fejlesztést, hanem a mindenkori működést támogatja.

Mindazonáltal az eddig tapasztaltak alapján néhány óvatos következtetés levonható:
1. a tárgyi eszközök és ezen belül a létesítmény-fejlesztéseket a legkönnyebb halasztani és a költségvetés jelen állapota szerint valószínűleg ez is fog történni (ez a kategória egyébként is utófinanszírozásos, vagyis csak a költés után igényelhető a támogatás).

2. néhány szövetség már előzetesen megfogalmazott bizonyos arányokat és sarokszámokat, amelyek alapján a beérkezett pályázatok költségvetéseit várhatóan “racionalizálni” fogják.

3. lehetnek olyan sportági csoportok, amelyeket az “igazságosság” jegyében általánosan nem fognak támogatni, a szakmai tervekre tekintet nélkül.

 

Elég sok a félreértés és a félreérthető nyilatkozat arról, hogy ha jóvá is hagyják a programokat, 2011-ben ténylegesen mennyi jut a sportnak. Fontos, hogy e tekintetben válasszuk ketté a sportszervezetek által lehívott támogatást és az állami költségvetés által viselt terhet. A sportszervezetek a támogatáshoz nem közvetlenül az államtól, hanem nyereséges cégektől jutnak, akik cserébe társasági adókedvezményt érvényesítenek. Ha a sportszervezetek meg is kapják már idén az előzetesen előre jelzett mintegy 20 milliárd Ft-os keret teljes összegét (ami egyébként egyáltalán nem biztos), akkor sem ennyibe fog kerülni a költségvetésnek a támogatás, hanem jóval kevesebbe, hiszen viszonylag kevés az a cég, aki az adókedvezményt 2011. december 31-ig pénzügyileg realizálni is tudja. E körbe ugyanis csak a december 20-án adóelőleget feltöltő cégek és azok a szerencsések kerülhetnek, akiknek a NAV a már bevallott adóelőlegből utólag mérsékelést engedélyez. A nagytöbbség számára az adókedvezmény tényleges lehívása a 2012. május 31-ei bevallás benyújtásával történik meg és a költségvetés is csak ezt követően “szenvedi el” mindennek a terhét.
Mi várható most?

A szövetségeknek elvileg 10 napjuk van arra, hogy a beérkezett pályázatokat formai szempontból megvizsgálják, majd ezt követően döntsenek arról, hogy kérnek-e hiánypótlást. Erre a napokban a legtöbb egyesületnek számítania kell, ugyanis a tapasztalatok azt mutatják, hogy a beérkezett pályázatok többsége hiányos volt.

A hiánypótlás egyébként felfüggeszti az eljárási határidőt, amely nélkül a szövetségeknek összesen 45 napjuk van a bírálatra. Aa pályázatok elbírálása tehát nagyrészt októberre csúszik, így csak október közepe / vége felé lehet tisztábban látni, hogy ki és mennyi támogatásra lesz jogosult.
Mit kell tenni ha megvan a jóváhagyás?

Sokan megfeledkeznek róla, pedig egyáltalán nem másodlagos szempont, hogy a támogatást meg is kell „találni”. Hiába a sportszakmailag kifogástalan terv és az ennek megfelelően jóváhagyott támogatás, ha a sportszervezet nem talál támogatót, nem lesz mit elköltsön. A támogató megtalálása pedig egyáltalán nem olyan automatikus, mint ahogy azt sokan gondolják. Sajnos történt néhány ellentmondásos, vagy azt is mondhatnánk káros fejlemény, a támogatások üzleti alapon történő közvetítése ugyanis sok helyen a jó erkölcs határait feszegető közvetítői díjazáshoz vezetett, amelynek köszönhetően az MLSZ közzé is tett egy kemény hangú közleményt. Ugyanakkor – bár az MLSZ alapvetően a zavarosban halászókat akarta eltántorítani – a közlemény sem sikerült túlságosan jól, hiszen éppen azt a káros illúziót terjeszti, hogy támogatót találni segítség nélkül is egyszerű, ami véleményünk szerint egyáltalán nem így van. Hogyan is várhatnánk el ugyanis egy számviteli tudással alapvetően nem rendelkező sportvezetőtől, hogy adószakmai kérdésekben nagyobb cégekkel tárgyalásba bocsátkozzon? Kisebb cégek esetében pedig alapvető szakmai félreértések tömegével találkozunk nap mint nap. Éppen ezeknek a félreértéseknek az elhárítására kellenének a közvetítők, ahogy például a filmszakmában ez az elmúlt 7-8 évben teljesen bejáratott lett. Közvetítő és közvetítő között is nagy lehet a különbség és épp ezért nagyon káros ezt a szerepet általánosan befeketíteni.

Saját tapasztalat, hogy még a jogszabályokban alapvetően jártas szakemberek is gyakran elvesznek jelen adókedvezmény működésének megértésében és sokszor még a nagyobb cégeknek (sőt még a szövetségeknek) is elkél a segítség a jogszabály értelmezésében. A magunk részéről tehát senkinek nem javasoljuk, hogy dőljön hátra és várja a csodát és – épp emiatt – a közvetítők bevonását sem tartjuk ördögtől valónak. Elég csak a referenceiákra rákérdezni, illetve 5% feletti díjazás esetében valóban elgondolkodni, hogy a megfelelő partnerrel tárgyalunk-e.
Aztán jön a neheze

És hogy végképp visszahozzunk mindenki a földre, jó ha azt is észben tartjuk, hogy a támogatással el is kell még számolni egy meglehetősen bonyolult rendszeren keresztül. Ehhez a legtöbb sportszervezetnél kis túlzással forradalmi változásokat kell bevezetni a belső elszámolást és a számviteli fegyelmet illetően, amire a felkészülést már most meg kell kezdeni, hiszen ha a támogatás esetleg rosszul költődik el, akkor akár jóvátehetetlen hibák is bekövetkeznek, ezek pedig később – saját forrás hiányában – már aligha orvosolhatók. Nem árt továbbá emlékeztetni mindenkit, hogy a nem jogszabályszerű elszámolás a támogatás visszafizetésén felül 50% bírsággal is sújtható (amit a NAV hajt majd be) és a sportszervezet további 3 évre ki is zárható a támogatási rendszerből, ami az adott szervezet működésének akár a végét is jelentheti.

 

A fenti témában Radnai Károllyal a Digisport-on készült 15 perces interjútitt tekintheti meg.