Ahogy arról már a korábbiakban is hírt adtunk, 2023 októberében elindult a karbonvám rendszere, és vészesen közeledik az első negyedéves, 2024. január 31-i adatszolgáltatási határidő. Elnézve a szabályozás komplexitását, érdemes már most elkezdeni a felkészülést, mert az már most látszik, hogy az adatszolgáltatás elkészítését egy bonyolult és időigényes folyamatnak kell megelőznie. Az adatszolgáltatás legkomplexebb része kétségkívül az importált áruk utáni beágyazott kibocsátás meghatározása lesz, ezért a most induló cikksorozatunk első részében ezzel foglalkozunk.
A CBAM (Carbon Border Adjustment Mechanism) adatszolgáltatás kötelező tartalmi elemeit a CBAM átmeneti időszakára vonatkozó uniós jogszabály tartalmazza. Amellett, hogy az adatszolgáltatás keretében részletes adatokat kell közölni az importált terméket előállító, nem uniós létesítményekről és azok üzemeltetőiről, a legfontosabb és a legkomplexebb feladat mégiscsak az importált áruk beágyazott kibocsátásának kimutatása. Ennek kapcsán az uniós jogszabályok többféle kibocsátási fogalmat határoznak meg. Minden áru és prekurzor esetében külön vizsgálandó, hogy mely kibocsátást kell az adatszolgáltatás során figyelembe venni.
Első körben az is kérdés lehet, hogy mit kell kibocsátásnak tekinteni, de erre a kérdésre a CBAM szabályozási logikáját ismerve a válasz könnyen belátható. Ennek kapcsán csak hivatkoznánk a nyáron megjelent hírlevelünkre, amelyből egyértelműen megállapítható, hogy a CBAM-rendelet a kibocsátás alatt azt az üvegházhatásúgáz-mennyiséget érti, amely a mechanizmus hatálya alá eső áruk termelése során a légkörbe kerül. A szabályozás azt is előírja, hogy az egyes árukategóriákon belül mely üvegházhatásúgáz-kibocsátást kell figyelembe venni a számítások elvégzésekor. Ez nem meglepő módon a legtöbb esetben a szén-dioxid lesz, de nem árt figyelemmel lenni arra, hogy a jogszabály bizonyos termékkörök esetében további gázfajtát is megkövetel. Így az alumínium termékek esetében a perfluor-szénhidrogéneket is be kell vonni a számításokba, egyes trágyázószereknél pedig a dinitrogén-oxidra vonatkozó kibocsátási adatokat is ki kell munkálni.
Az általánosan elmondható, hogy a termelés során felmerülő ún. közvetlen kibocsátást minden esetben meg kell határozni. Közvetlen kibocsátás lesz minden olyan kibocsátás, amely az áruk termelése során keletkezik, ideértve az igénybe vett fűtési és hűtési kapacitás előállításakor keletkező kibocsátást is. A közvetlen kibocsátás számítására többféle módszer is alkalmazható, a módszer megválasztásánál azonban figyelemmel kell lenni az adott áru fizikai specialitásaira, a termelési értékláncra, az alkalmazott termelési technológiára és a termelési folyamatban felhasznált prekurzorokra egyaránt.
A kibocsátás-kalkulációk egy másik fontos eleme a közvetett kibocsátás, amely gyakorlatilag a termeléshez felhasznált villamos energia előállításakor keletkező kibocsátást jelenti. Fontos azonban, hogy a közvetett kibocsátást nem minden CBAM áru esetében kell meghatározni, a jogszabályok által leírt, kivételes esetekben ez a kibocsátási elem figyelmen kívül hagyható.
A fenti kibocsátás-fogalmakon túlmenően a CBAM ismeri a tényleges kibocsátás fogalmát is. A tényleges kibocsátás a kibocsátások fentiektől eltérő dimenziója, azt már inkább a kibocsátási módszertan keretein belül kell értelmezni. A tényleges kibocsátás elsősorban olyan elsődleges kibocsátási-érték, amelyet az üzemeltetők a CBAM jogszabályok alapján előírt gyakorisággal és minőségben állítanak elő, és amelyek eltérnek az ún. diktált-alapértelmezett értékektől, melyek alkalmazására a jogszabályok külön lehetőséget adnak.
Látva a CBAM rendszerének rohamtempójú bevezetését, alapvető fontosságúnak tartjuk a határidők tartása szempontjából, hogy az első adatszolgáltatási időszakokban a gazdálkodók a lehető legszélesebb körben alkalmazzák a rendelkezésre álló mentességi, egyszerűsítési lehetőségeket. Ezzel időt tudnak nyerni, és a később fokozatosan szigorodó szabályokra is könnyebben fel tudnak készülni.