A társasági adóról szóló törvény 2013. évi évközi, illetve 2014. január 1-jétől hatályos módosításai először a látványcsapat-sportok támogatásával kapcsolatban, majd a filmalkotás és az előadó‑művészeti szervezetek tevékenységek támogatásával kapcsolatban vezette be a támogató által fizetendő kiegészítő támogatások (kiegészítő sportfejlesztési támogatás, illetve kiegészítő támogatás) rendszerét.
A törvénymódosítások hatása a hatályba lépésük óta eltelt viszonylag rövid idő ellenére is egyértelműen érződik a támogatások nyújtói, illetve a támogatottak oldalán egyaránt. A támogatások rendszerének módosítása az elérhető kedvezmények szűkítését, a támogatók és támogatottak költségeinek és adminisztrációs terheinek növekedését eredményezte és újból felszínre hozta e speciális támogatások számviteli kezelésével kapcsolatos problémákat. Ezeket a problémákat elemezzük most kicsit részletesebben az alábbiakban.
A támogatók oldalán elérhető kedvezmények szűkülése
A kiegészítő támogatások rendszerének bevezetésével a támogatók a kiválasztott szervezetnek nyújtott támogatás mellett ún. kiegészítő támogatás megfizetésére is kötelezetté váltak. A kiegészítő támogatás megfizetésével azonban – ellentétben a látványcsapatsport-szervezet, illetve filmalkotás és előadó‑művészeti szervezet részére nyújtott támogatással – a támogató társaságiadó-kedvezmény igénybevételére nem válik jogosulttá. A kiegészítő támogatás összege továbbá nem minősül a társasági adó szempontjából elismert ráfordításnak.
E kondíciók eredményeként a támogató társaság a korábban elérhető előnyök töredékét élvezheti, amennyiben támogatást nyújtana a jogosult szervezetek valamelyikének. Nyilvánvaló, hogy a kedvezmények drasztikus csökkenésével párhuzamosan a potenciális támogatók köre arányosan zsugorodott, veszélyeztetve ezzel számos, magát, illetve programjait a társasági adó szerinti támogatásokból finanszírozó szervezet működését és a támogatáshoz kapcsolódó adókedvezmények bevezetésének eredeti célját.
A tapasztalatok alapján tehát szükségesnek látszik a kiegészítő támogatás káros hatásainak korrekciója és lehetőség szerint a kiegészítő támogatások intézményének kivezetése a támogatási rendszerből.
Közvetítői díjak növekedése
A támogatók oldalán elérhető kedvezmények szűkülésével csökkent a támogatók hajlandósága is a támogatások biztosítására. Ennek hatására a forrásszerzés értéke jelentősen növekedett a kiegészítő támogatások rendszerének bevezetését követő hónapokban.
Az adókedvezményre jogosító támogatások rendszerét érintő változások így nem kizárólag a támogatók előnyeit csökkentették, de a támogatottak költségeit is növelték. Így ahelyett, hogy a kiegészítő támogatás a sportra vagy a kultúrára fordítódna, a gyakorlatban a közvetítői jutalékok ugrásszerű emelkedéséről lehet hallani, illetve a kiegészítő támogatás most ennek fedezeteként funkcionál.
Természetesen nem azt mondjuk, hogy nincs szükség közvetítőkre, ugyanis a támogató és a támogatott egyébként nem feltétlen találkozna, de az jól látszik, hogy a kiegészítő támogatás nem érte el a bevezetésekor megfogalmazott célt, vagyis hogy a többlet adóelőnyt a cégek helyett a támogatott szervezetek élvezhessék.
Adminisztrációs terhek növekedése
A kiegészítő támogatások rendszerbe iktatása – elsősorban a látványcsapat-sportok támogatása terén – egyértelműen az adminisztrációs terhek növekedését is eredményezte, hiszen arról külön megállapodást, külön elszámolást és nyilvántartást kell vezetnie az adózóknak. A támogatási rendszer egyébként is jelentős adminisztratív terheinek csökkentése kívánatos lenne a potenciális támogatók érdeklődésének fenntartása érdekében.
A támogatások számviteli elszámolásával kapcsolatos kérdések
Az adókedvezményre jogosító támogatások rendszerének egyik legjelentősebb problémája a támogatások számviteli kezelése. Elsőre egy mellékes szempontnak tűnik, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a döntéshozatalban ez az egyik legfontosabb kérdés. A támogatások ugyanis jelenleg a társaságok ráfordításainak részét képezik, csökkentik tehát a támogatást nyújtó társaság adózás előtti eredményét, amely a legtöbb esetben a mérőszáma a menedzsment munkájának, míg az adó tényleges mértéke (amely ugyan jelentősen csökken) sok társaság esetében egy külső körülménynek számít, ami alapján a menedzsment tevékenységét viszont nem mérik.
A kiegészítő támogatások megjelenésével a támogatói oldal érdekeltsége csak tovább csökkent, hiszen még az adóelőnyt is az adózás előtti eredmény terhére kell kompenzálni ezzel, így tovább erősödik a számviteli elszámolás előnytelen volta. A támogatók és a támogatottak oldalán egyaránt felmerült az igény az adókedvezményre jogosító támogatások számviteli elszámolásának felülvizsgálata és módosítása iránt.
Ez abban nyilvánulna meg, hogy tekintettel az adókedvezményre jogosító támogatás teljes összege adókedvezményként vehető figyelembe, a támogatás ráfordításként történő elszámolásának megalapozottsága kérdéses, így indokolt lehet az adókedvezményre jutó támogatások összegének a társasági adóval azonos módon, adóként történő elszámolása.
A mi javaslatunk
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kiegészítő támogatás nem érte el a célját. Nincs ezzel semmi gond, csak le kell tudni vonni a tanulságokat és merni hozzányúlni a rendszerhez.
Véleményünk szerint megoldást az jelentene, ha a sportra és kultúrára fordított támogatást a jogszabályok a valós tartalmuk és nem a forma alapján ítélnék meg, vagyis egyfajta alternatív adófizetésként lehetne kezelni az erre fordított összegeket. Valójában ugyanis soha nem az a kérdés, hogy egy társaság támogassa-e az adott szervezetet vagy sem, hanem, hogy a fizetendő adóját milyen arányban tudja és akarja megosztani a NAV felé fizetendő társasági adó, és a támogatott szervezett felé fizetett „támogatás” között, hasonlóan a személyi jövedelemadó 1%-áról való rendelkezéshez. Vagyis a cégek nem a saját, hanem az állam pénzéről rendelkeznek.
Amennyiben a támogatásnak e formája adófizetésként lenne kezelhető, akkor egyrészt megoldódna a számviteli kezeléssel kapcsolatos jelenlegi anomália, másrészt a támogatás akár összevezethető lenne a cégek havi vagy negyedéves adóelőleg fizetésével is, így a jelenlegi decemberi támogatási szezonalitás is nagyban enyhíthető lenne, az egész rendszer működőképessége sokkal kiszámíthatóbbá válna. A társaságok adóelőnyét pedig egy egyszerű többlet-adókedvezmény bevezetésével lehetne fenntartani, így az adóalapban történő dupla elszámolás is megspórolható lenne.