Az Egyesült Államok felmondta a Magyarországgal kötött adóegyezményt

Derült égből a villámcsapásként érkezett július 8-án a meglehetősen rossz hír, hogy az amerikai pénzügyminisztérium felmondja az 1979-ben Magyarországgal kötött, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló adóegyezményt. A döntés hátterében vélhetően az áll, hogy Magyarország az uniós pénzügyminisztereket tömörítő Ecofin tanács luxemburgi ülésén megvétózta a 15 százalékos globális minimumadó bevezetését. A felmondás – amennyiben a magyar kormánynak nem sikerül az amerikai döntést megfordítania – 2024-től hatályosulna.

Az adóegyezmények olyan bilaterális, vagyis kétoldalú megállapodások, amelyek a nemzetközi tranzakciókra vonatkozó kölcsönösen elfogadott adózási szabályokat határoznak meg. Biztosítják, hogy a szerződő felek bizonyos fogalmakat egyformán értelmezzenek (például: mit értenek osztalék vagy kamat alatt), illetve meghatározzák, hogy a jövedelmeket az egyezményt megkötő országok – az illetőség országa vagy a jövedelem forrásának országa – milyen mértékben jogosultak megadóztatni. Emellett előírják a kettős adóztatás feloldására vonatkozó módszert, illetve a két ország közötti viták elkerülésére egy egyeztetési mechanizmust biztosítanak. Magyarország több mint 80 országgal, így többek között az EU tagállamaival, az USA-val, Ausztráliával, Kanadával kötött adóegyezményeket; a kiterjedt egyezményrendszer adózási szempontból az ország egyik fontos vonzerejének számított.

Ami az amerikai-magyar adóegyezményt illeti, a felek valójában két szerződést kötöttek: az 1979-est, amely jelenleg is hatályos, illetve a 2010-est, amelyet a mai napig nem ratifikált az Amerikai Egyesült Államok szenátusa, így nem lépett hatályba. A felmondás az 1979-es egyezményt érintené, és legkorábban 2024. januárjától szűnne meg alkalmazhatósága – egészen pontosan a felmondás diplomáciai úton való értesítésétől számított 6. hónapot követő január első napjától, amely így leghamarabb már csak 2024 január 1-je lehetne. Ez a forrásadók esetében azt jelenti, hogy az ezt követően fizetett vagy beszámított összegekre (kamat, osztalék, jogdíj), egyéb adók esetében az ezt követő adózási időszakban kimutatott jövedelmekre már nem alkalmazhatóak az adóegyezmény rendelkezései.  

De mit is jelent ez konkrétan? Röviden annyit, hogy párhuzamosan mindkét állam saját belső joga szerint kell majd megítélni az egyes nemzetközi tranzakciók adózási hatásait: a magyar adóilletőségű személyek adókötelezettségeire alapvetően a magyar társasági adó és személyi jövedelemadó szabályai, az amerikai adóilletőségű személyek adókötelezettségeire a szövetségi adózás szabályai lesznek irányadóak. Abban az esetben, ha a belső jogok szerinti adóztatás kettős adóztatáshoz vezetne, azt szintén a belső jogszabályok kettős adóztatás elkerülésére vonatkozó rendelkezései szerint lehet majd mérsékelni, elkerülni.

Szerencsére mind a magyar, mind az amerikai adójogszabályok tartalmaznak úgynevezett mentesítő mechanizmusokat. A részletszabályok ismertetése nélkül nagyvonalakban elmondható, hogy a magyar társasági adó szabályai szerint a külföldön megfizetett adó 90%-a, de maximum az adott társaságot terhelő átlagos adókulcs szerint számított adó beszámítható a Magyarországon fizetendő jövedelemadóba, míg a magánszemélyek összevont adóalapja (ide tartozik a jövedelmek többsége) után keletkező szja-t a külföldön megfizetett adó 90%-a, de legfeljebb a külföldi jövedelemre számított 15%-os adóteher csökkentheti. Az Szja tv. szerinti külön adózó jövedelmek esetében (ide tartoznak például a tőkejövedelmek) a külföldön megfizetett adó szintén beszámítható, de az adóalap 5%-ának megfelelő adót a magyar költségvetés felé mindenképpen meg kell fizetni.

Az Amerikai Egyesült Államok szövetségi adózási szabályai is feloldják az amerikai adóalanyok esetében a kettős adóztatást, mégpedig az ún. adójóváírás (Foreign Tax Credit (FTC)) és az ún. adólevonás (tax deduction) szabályain keresztül.

Magyarország nem vet ki forrásadót, és az itthoni 9%-os (társasági adó) és 15%-os (személyi jövedelemadó) kulcsok jelentősen alacsonyabbak az amerikai föderális adókulcsoknál, ezért az amerikai befektetőket valószínűleg kevésbé fogja hátrányosan sújtani az adóegyezmény hiánya. Az USA azonban magas, 30%-os forrásadót vet ki a külföldi adóalanyokra, ezen felül a forrásadó nem csak a tőkejövedelmeket, hanem a szolgáltatási díjbevételeket is terheli, így az USA-ból bevételt realizáló magyar vállalkozások és magánszemélyek esetében emelkedő adóterhelésre lehet számítani.

Az egyezmény hiánya az esetleges értelmezési viták során is húsbavágó lehet. Az egységes fogalomalkotás, és az egyeztetési mechanizmus hiányában nehézségekbe ütközhetnek az amerikai és magyar jövedelemmel egyaránt rendelkezők adófizetési kötelezettségeik megállapítása során.

Talán némi reményt adhat, hogy az egyezmény végleges hatályon kívül helyezéséig még 1,5 év áll a két állam rendelkezésére, hogy nézeteltéréseiket elsimítsák. Tekintettel azonban a tényre, hogy Magyarországnak eddig egy – nemzetközi összehasonlításban is – Magyarországra nézve rendkívül előnyös egyezménye volt, amelyet az USA vélhetően már semmiképp sem akar újra hatályossá tenni, míg egy új egyezménynek a letárgyalása és ratifikálása meglehetősen hosszadalmas jogi folyamat, bármilyen hatékonyak is a tárgyalást lefolytató delegációk, szinte bizonyos, hogy ha lesz is új egyezmény, az nem fog tudni azonnal hatályba lépni a most kifutó egyezmény lejáratát követően. Továbbá felhívjuk a figyelmet, hogy az USA és Magyarország között továbbra is hatályban marad a szociális biztonságról szóló egyezmény, így a járulékkötelezettségek és társadalombiztosítási ellátások tekintetében egyelőre biztosított az amerikai-magyar egyeztetés.