Az Országgyűlés előtt az új Art.

2017. október 24-én a Kormány benyújtotta az adóigazgatási rendtartás és az új adózás rendjéről szóló törvény tervezetét az Országgyűlésnek. A törvényhozás elé terjesztett tervezetek tartalmukban szinte teljes mértékben megegyeznek a 2017. július 31-én társadalmi vitára bocsátott előzetes javaslatokkal, ugyanakkor a tervezetekből az is jól kivehető, hogy a Kormány bizonyos területeken figyelembe vette azon szakmai kifogásokat, amelyek a társadalmi vitára bocsátott korábbi tervezettel szemben merültek fel.

A két adóigazgatási törvénytervezet az adóigazgatás különböző területeit szabályozná. Az adóigazgatási rendtartásról szóló törvény (Air.) az adózással kapcsolatos általános eljárási szabályokat tartalmazná (pl. hatásköri, illetékességi szabályok, jogorvoslat rendje, stb.), míg az új adózás rendjéről szóló törvény (Art.) az adóeljárással kapcsolatos részletszabályokat (pl. egyes adókötelezettségek teljesítésének szabályai, jogkövetkezmények, különös eljárások, stb.) rendezné.

Az Air. megalkotásának alapvető indoka az, hogy a Kormány tervei szerint 2018. január 1-jétől az általános közigazgatási eljárási törvény (az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény) megszűnne az adóigazgatás háttérjogszabályaként funkcionálni.

Fontos a tervezetekkel kapcsolatban megemlíteni, hogy azok nem tartalmazzák az adóvégrehajtás szabályait, ugyanis – ahogyan arról egy korábbi hírlevelünkben már beszámoltunk – az adózás ezen területét egy külön törvény szabályozná.

Jelen hírlevelünkben nem teszünk kísérletet a törvénytervezetek részletes bemutatására és elemzésére; a legfontosabb, nagyobb érdeklődésre számot tartó újításokat foglaltuk össze az alábbiakban, illetve ahol lehetett ott külön jeleztük az eltéréséket a társadalmi vitára bocsátott korábbi javaslathoz képest.

„Szolgáltató adóhatóság”

  • A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) által már eddig is nyújtott szolgáltatások újakkal bővülnének ki.
  • Új szolgáltatásként kerülne bevezetésre a kezdő vállalkozások támogatása. Ennek első lépéseként a NAV az adószám megállapítását követő 30 napon belül minden kezdő vállalkozásnak ingyenes tájékoztatást nyújtana az adókötelezettségeiről. Második lépésben – amennyiben a kezdő vállalkozás erre igényt tart – kerülhetne sor a 6 hónapos önkéntes részvételen alapuló mentorálásra, szakmai támogatásra. Ennek keretében a NAV segítséget nyújtana az újonnan alakult vállalkozások részére az őket érintő adókötelezettségek teljesítésében.
  • Új szolgáltatásként az egyéni vállalkozók bevételi-, jövedelmi adatai és adófizetési kötelezettsége is közzétételre kerülne a NAV honlapján az adózói tájékozódás elősegítése céljából (az egyéni vállalkozókat ugyanis beszámoló közzétételi kötelezettség nem terheli, így ezen üzleti partnerek adózók általi ellenőrzése jelenleg nehézkes).
  • További újítás lenne, hogy az adóhatóság a bejelentéshez/változás-bejelentéshez online felületet biztosítana az adózóknak a kötelezettségek teljesítésének megkönnyítése érdekében, illetve az adózó kérelmére szerkeszthető formátumú adószámla-kivonatot is készítene.

Önellenőrzés szabályainak egyszerűsítése

  • Régi-új jogintézményként kerülne bevezetésre az önellenőrzés bejelentése, amely nyomán a bejelentéssel érintett adónemre és időszakra vonatkozóan az adóhatóság 15 napig nem indíthatna vizsgálatot az önellenőrzés lefolytatását bejelentő adózónál. A bejelentés nem lenne korlátlan eszköz: az adózó ugyanazon adómegállapítási időszak és adónem tekintetében csak egyszer tehetne bejelentést.
  • Jelentős adminisztrációs könnyítésnek tekinthető, hogy az önellenőrzésről nem kellene jegyzőkönyvet készíteni.

Az adóellenőrzéssel kapcsolatos változások

  • A jelenlegi hét rendes ellenőrzési típus helyett a jövőben mindössze kettőt különböztetne meg a törvény: az adóellenőrzést és az ún. jogkövetési vizsgálatot (kivételes, rendkívüli ellenőrzési típusként továbbra is megmaradna az ismételt ellenőrzés). Az adóellenőrzés a jelenlegi bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésnek felelne meg, így ellenőrzéssel lezárt időszakot is csak ez az ellenőrzéstípus keletkeztetne. A jogkövetési vizsgálat – néhány kivételtől eltekintve – a jelenleg szabályozott többi ellenőrzési típust fedné le.
  • A lezárt időszakot keletkeztető adóellenőrzés határideje jelentősen rövidülne: a cégbejegyzésre kötelezett adózók esetén az ellenőrzés időtartama semmilyen körülmények között nem haladhatná meg a 365 napot. E javaslat azonban érdemi változást csak a megbízható adózónak nem minősülő cégbejegyzésre kötelezett adózók esetén eredményezne. A cégbejegyzésre nem kötelezett adózókat (magánszemély, egyesület, alapítvány, stb.), illetve azokat a cégbejegyzésre kötelezett adózókat, akik megbízható adózóknak minősülnek, nem érintené a változás, hiszen az ő esetükben ez a határidő jelenleg is 180 nap, és ezen a tervezet sem változtatna.
  • A jelenleg hatályos szabályokkal ellentétben már az ellenőrzésről szóló értesítés átadása is az ellenőrzés megkezdését eredményezné, így az adóhatóságnak már a megbízólevél kézbesítése előtt is lehetősége lenne eljárási cselekményeket (pl. iratbekérés, nyilatkoztatás) végezni. Az értesítés átadásától állna be az önellenőrzési tilalom is, ugyanakkor a határidő-számítás kezdetét a tervezet továbbra is a megbízólevél átadásához (kézbesítéséhez) kötné.
  • Az ellenőrzésben pozitív változás lenne, hogy a tervezet megszüntetné az összes, a jelenlegi Art-ben szabályozott határidő-nyugvási okokat (pl. belföldi jogsegély, kapcsolódó vizsgálat, külföldi megkeresés stb.).
  • Az ellenőrzés részletes szabályait a tervek szerint kormányrendeleti szinten szabályoznák.

Észrevétel, jogorvoslat

  • Az észrevétel benyújtására nyitva álló határidő a lezárt időszakot eredményező adóellenőrzés esetében a jelenlegi 15 napról 30 napra emelkedne. Jogkövetési vizsgálat esetében – a jelenlegi szabályokkal egyezően – 15 nap állna az adózó rendelkezésére az észrevétel benyújtására. Újdonság viszont, hogy a tervezet szerint mindkét határidő jogvesztővé válna.
  • A tervezet elvetné a társadalmi vitára bocsátott korábbi javaslat azon rendelkezését, amely szerint az adóhatóságnak az adóellenőrzés során a szükséges bizonyítékokat ún. teljességi nyilatkozat keretén belül kellett volna beszereznie az adózótól (a teljességi nyilatkozatot a tervezet a jelenleg hatályos szabályok szerint rendezné, azaz kizárólag becslés alkalmazása esetén, kizárólag magánszemély adózóval szemben és csak személyi jövedelemadó kapcsán lehetne alkalmazni). A Nemzetgazdasági Minisztérium korábbi javaslata szerint az adózó a nyilatkozatot és a bizonyítékokat az adóhatóság felhívásától számított 15 napon belül adhatta volna át, azzal, hogy a 15 napos határidő egy alkalommal újabb 15 nappal meghosszabbítható lett volna. Az adózó nem lett volna kötelezett teljességi nyilatkozatot adni, azonban ebben az esetben az adóhatóság az adóellenőrzést a rendelkezésre álló adatok alapján folytatta volna le. A teljességi nyilatkozat szabályozásának korábbi javaslata a szakmai körökben nem aratott osztatlan sikert, ugyanis nem volt egyértelmű, hogy az adózónak lesz-e lehetősége az ellenőrzés további szakaszában új bizonyítékokat előterjesztenie, ha a teljességi nyilatkozatot határidőben nem adta át a NAV részére, vagy a teljességi nyilatkozatot átadta, azonban újabb körülmények merülnek fel az ellenőrzés későbbi szakaszán, amelyekkel kapcsolatban további bizonyítékok előterjesztése tűnik indokoltnak.
  • A tervezet szerint az adóhatóság tehát nem teljességi nyilatkozat keretében szerezné be a bizonyítékokat, hanem az adóhatóságnak meg kellene határoznia azon megállapításokat és körülményeket, amelyekkel összefüggésben az adózónak át kellene adnia a bizonyítékokat. A bizonyítandó megállapításokról és körülményekről az adóhatóság felhívást bocsátana ki az adózó felé.
  • Jelentős változás lenne, hogy a fellebbezés során – semmisségi okon kívül – nem lehetne új tényre, bizonyítékra hivatkozni, amennyiben azokról a fellebbezést előterjesztő az elsőfokú döntés meghozatala előtt is tudomással bírt, azonban azokat az adóhatóság felhívása ellenére nem terjesztette elő. Emiatt kiemelten fontos lesz, hogy a jövőben már az észrevétel elkészítésekor körültekintően járjanak el az adózók, hiszen a bizonyítékok e szakaszban történő előterjesztésének elmulasztása esetén a fellebbezéskor már nem lehetne új bizonyítékokat előterjeszteni.
  • Az elsőfokú adóhatóság a nem egyértelmű vagy ellentmondásos fellebbezést visszautasíthatná, ha az elsőfokú adóhatóság felhívására 8 napos határidőn belül az adózó nem nyújtana be egyértelmű – az eredeti fellebbezését kiegészítő, tisztázó – kérelmet.
  • Annak érdekében, hogy az eljárások ne induljanak automatikusan újra, ha a másodfokú hatóság eljárási hibákat észlel, hiányos tényállás esetében a másodfokú hatóság az első fokon eljárt hatóságot – abban az esetben is, ha új eljárást nem rendel el, hanem a tényállás tisztázása iránt maga intézkedik – a szükséges eljárási cselekmények elvégzésére utasíthatná.
  • A felügyeleti intézkedés iránti kérelem, amely a hatályos szabályok alapján elévülési időn belül terjeszthető elő, a tervezet szerint csupán a döntés véglegessé válásától számított egy éves jogvesztő határidőn belül lenne benyújtható. Fontos kiemelni, hogy nem élhetne a felügyeleti intézkedés lehetőségével azon adózó, aki a feltételes adóbírság kedvezményét igénybe vette (ezen jogintézményt a hírlevelünk Jogkövetkezmények c. részénél ismertetjük).

Feltételes adómegállapítás iránti kérelem

  • A jelenleg hatályos szabályozással ellentétben az eljárási határidő hiánypótlás esetén nem kezdődhetne újra. Ez mindenképpen pozitív változás lenne, ugyanis az ilyen eljárások az utóbbi két évben észszerűtlenül hosszúra nyúltak, sokszor értelmetlenné téve a jogintézmény alapvető célját, hogy az adókövetkezményeket még az ügylet megkezdése előtt megismerhesse az adózó.
  • A kérelem elutasításainak lehetséges okai kibővülnének. Új elutasítási ok lenne az az eset, amikor a kérelemben leírt tényállás alapján megállapítható, hogy az adózó joggyakorlata a kérelem benyújtása előtt sem felelt meg a jogszabályi előírásoknak.
  • Kizárólag számviteli kérdés esetén feltételes adómegállapítás nem lenne kérelmezhető.
  • A kérelmet csak elektronikus formában lehetne benyújtani.

A szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelem (APA)

  • A tervezet szerint (csakúgy, mint a feltételes adómegállapítás esetében) a szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelmet is csak elektronikusan lehetne benyújtani.
  • A feltételes adómegállapítási eljáráshoz hasonlóan díjkötelessé válna az előzetes konzultáció, a díj mértéke ebben az esetben is 500.000 Ft lenne.
  • Mind a jelenlegi szabályokhoz, mind a Nemzetgazdasági Minisztérium korábbi javaslatához képest pozitív változás lenne, hogy a tervezet jelentősen egyszerűsítené a díjfizetés megállapításának a módját. Ennek megfelelően az APA kérelmek díja annyiszor 2 millió forint lenne, ahány oldalú eljárást kezdeményezett az adózó.

Jogkövetkezmények

  • Az előzetes tervekkel ellentétben a bevétel eltitkolásáért,bizonylatok meghamisításáért kiszabott adóbírság mértéke nem csökkenne 100%-ra, az továbbra is a jelenlegi 200%-on maradna.
  • Bevezetésre kerülne a feltételes adóbírság intézménye, amelynek lényege, hogy az elsőfokú határozat elleni fellebbezési jogáról való lemondással és az adókülönbözet időben történő megfizetésével az adózó mentesülne az adóbírság 50%-a alól. Ez egy megbízható adózó esetén azt eredményezhetné, hogy az adóbírság mértéke 12,5%-ra csökkenne. Fontos szabály ugyanakkor – ahogy azt az előbbiekben említettük –, hogy a kedvezmény igénybevétele esetén nem lenne benyújtható felügyeleti intézkedés iránti kérelem.
  • Új korlátozás, hogy a mulasztási bírság kiszabásának nem lenne helye, ha a jogszabálysértésnek az adóhatóság tudomására jutása óta egy év már eltelt (pl. a késedelmesen beadott bejelentés, bevallás esetén csak a benyújtástól számított egy éven belül szabhatna ki mulasztási bírságot a NAV, egy év eltelte után már nem bírságolhatna a késedelemért). A rendelkezés nem lenne alkalmazható az ellenőrzés során feltárt jogsértésekre (pl. ha a NAV az ellenőrzés során feltárja, hogy nem minden kapcsolt ügyletre készült transzferár dokumentáció, vagy az adózó vétett a számviteli fegyelem ellen, azt éven túl is szankcionálhatná). Emellett a mulasztási bírsággal sújtható tényállások körét csökkentené a tervezet.
  • A jelenlegi 2.000 forintról 5.000 forintra nőne az a küszöb, amely alatti összeg esetén a késedelmi pótlék nem kerülne előírásra.
  • Az eredeti tervekkel szemben a késedelmi pótlék mértéke mégsem nőne (a Minisztérium eredeti javaslata szerint a késedelmi pótlékot az alapkamat 5 százalékponttal növelt mértékének 365-öd része után kellett volna kiszabni), azt továbbra is a jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része után kellene megállapítani.
  • Elfogadása esetén a tervezet egyik kifejezetten adózóbarát megoldása lenne az az új rendelkezés, amelynek értelmében az adóhatóság nem állapíthatna meg jogkövetkezményt (adóbírság, késedelmi pótlék, mulasztási bírság) azon adózó terhére, aki az adóhatóság honlapján erre a célra létrehozott felületen közzétett tájékoztatójában meghatározottak szerint járt el. Ezen kedvező szabály a megállapított adóhiány megfizetése alól nem mentesítené az adózót.

Egyéb

  • A tervezet megszüntetné a fokozott adóhatósági felügyelet intézményét.
  • Szintén megszüntetésre kerülne az adószám-felfüggesztés jogintézménye.
  • Számos jogintézmény, amelyet jelenleg a törvény szabályoz, Korm. rendeletben kerülne szabályozásra a jövőben (pl. Korm. rendelet szabályozná az adószám igénylés-, változásbejelentés módját, az adóigazolás-, jövedelemigazolás- és illetőségigazolás tartalmát, vagy a köztartozásmentes adózói adatbázis működtetésének részletszabályait).