Fontos Kúria ítélet az áfa-levonási jog érvényesítésével kapcsolatban

A Kúria a Kfv.I.35.005/2012/7. számú ítéletében elvi jelentőségű döntést hozott az áfa-levonási jog érvényesítésével, valamint az Európai Bíróság Mahagében és Dávid egyesített ügyekben hozott ítéletének alkalmazhatóságával kapcsolatban.

Az alapügy tényállása szerint a felperes társaság egy olyan mesterségesen létrehozott bérleti konstrukció alapján akart áfát visszaigényelni, amelyet az adóhivatal színleltnek minősített. Fontos momentum, hogy az ügyben érintett három társaság egymással kapcsolt vállalkozási viszonyban állt. A felperes társaság a Kúriához benyújtott felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a C-80/11. és C-142/11. számú Mahagében és Dávid egyesített ügyekben hozott európai bírósági ítéletre, és kérte annak figyelembevételét az ügy eldöntésénél. Az Európai Bíróság ezen nagy visszhangot kiváltott ítéletében egyértelműen kimondta, hogy amennyiben a szóban forgó ügylet ténylegesen teljesült, és az arra vonatkozó számla tartalmazza a jogszabályban megkövetelt valamennyi információt, akkor a számlát befogadó adóalanytól – a HÉA-irányelv szellemiségéből adódóan – a levonási jog gyakorlása nem tagadható meg. A testület kihangsúlyozta továbbá, hogy a levonási jog gyakorlása csak abban az esetben tagadható meg az adóalanytól, ha objektív körülmények alapján bizonyítható, hogy az adóalany tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy ezen tranzakcióval adócsalásban vesz részt.

Az Európai Bíróság ítéletével összefüggésben a Kúria rögzítette, hogy kétségtelen tény – és ez összhangban volt a korábbi bírósági gyakorlattal is – ‚hogy az adóelőnyt eredményező ügylet önmagában még nem jogellenes. Amennyiben azonban az ügylet célja nem gazdasági tevékenység tényleges folytatása, csak a hozzáadott-értékadó levonása, az már nem jogszerű, kimeríti a joggal való visszaélést.

A Kúria fenti álláspontja nem tartalmaz újdonságot, tekintettel arra, hogy az Európa Bíróság már a C-255/02. számú Halifax ügyben kifejtette e tételt, így e megállapítás csak az Európai Bíróság állásfoglalásának átültetése a magyar joggyakorlatba.

A Kúria ítéletében azonban újdonságként és elvi érvénnyel jelenik meg az az álláspont, hogy az Európai Bíróság a fent hivatkozott ítéletében a számlakibocsátó és számlabefogadó, mint egymástól független jogalanyok vonatkozásában fejtette ki elvi álláspontját az áfa levonhatósága körében, ezen belül például az általánosan elvárható magatartás vagy a kellő körültekintés vonatkozásában. A Kúria által vizsgált perbeli esetben azonban nem beszélhetünk egymástól független gazdasági szereplőkről, hiszen tulajdonosi szálon egymással – legalább időlegesen – összekapcsolódó cégcsoport hozott létre üzleti láncolatot. Ennél fogva a Kúria szerint az Európai Bíróság ítélete – tekintettel arra, hogy az ügylet résztvevői nem független felek – az ügyben nem lehetett hivatkozási alap, nem eredményezhetett eltérő megítélést.

A Kúria ítélete az adóhatóság szempontjából mérföldkőnek tekinthető, hiszen a Mahagében és Dávid egyesített ügyekben hozott európai bírósági ítélet alkalmazhatóságának elutasítása gyakorlatilag arra az értelmezésre vezet, hogy a társaságok közötti tulajdonosi összefonódások olyan ténynek minősülnek, amely alapján az adólevonási jogot érvényesítő társaság nem hivatkozhat arra, hogy nem tudott vagy legalábbis nem kellett tudnia arról, hogy a „nem független” társaság adókijátszásban vesz részt. A Kúria nem fejtette ki, hogy pontosan milyen összefonódások megléte szükséges két társaság közötti kapcsolat meghatározásához, de a tényállásból a jogi (tulajdonosi) összefonódás következik.

Ezzel kapcsolatban azonban fontos megjegyezni, hogy az Európai Bíróság a C-255/02. számú Halifax ügy 58. pontjában már korábban kifejtette, hogy „a nemzeti bíróság feladata az érintett ügyletek valós tartalmának és jelentésének megállapítása. Ennek során e bíróság figyelembe veheti ezen ügyletek tisztán mesterséges jellegét, valamint az adóteher-csökkentési tervben érintett gazdasági szereplők közötti jogi, gazdasági vagy személyes kapcsolatokat.”

OrienTax vélemény

Mindezekből véleményünk szerint valószínűsíthető, hogy a bíróságok és az adóhivatal a jövőben nem csak a jogi összefonódások alapján tagadja meg az Európai Bíróság ítéletére való hivatkozást, illetve állapíthatja meg, hogy az ellenőrzés alá vont társaság tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a „nem független” társaság adókijátszás szereplője, hanem a gazdasági és személyes kapcsolatok/összefonódások megléte esetén is, habár kétségtelen tény, hogy a legkönnyebben a jogi összefonódás ténye bizonyítható.