Az új Ptk. hatálybalépését megelőzően a Polgári Törvénykönyvben a lízing nem szerepelt nevesített szerződéstípusként. A pénzügyi lízing definícióját korábban csak a hitelintézeti törvény tartalmazta, így a lízing adójogi megítélésénél is e rendelkezéseket tekintette irányadónak a gyakorlat. 2014. március 15-étől azonban az új Ptk-ban is szabályozásra került a pénzügyi lízingszerződés.
Az új Ptk. pénzügyi lízing definíciója viszont eltér a korábbi gyakorlat alapját képező meghatározástól és a pénzügyi lízingnek a korábbiakhoz képest tágabb fogalmát határozza meg és módosítja ezáltal a pénzügyi lízing számviteli kezelését is. Az új szabályozás jelentősen átalakíthatja így a gépjárművek, irodai és termelő eszközök tartós bérletének, operatív lízingjének számviteli kezelését. Az új szabályokat először a 2014. március 15-én vagy azt követően megkötött szerződések esetében kell alkalmazni, tehát a hatályba lépéskor már futó szerződéseket nem érinti.
Az új Ptk. alapján pénzügyi lízingnek minősül, ha a lízingbeadó a tulajdonában álló dolog vagy jog (lízingtárgy) határozott időre történő használatba adására, a lízingbevevő pedig a lízingtárgy átvételére és lízingdíj fizetésére köteles, feltéve, hogy a
- a lízingbevevő a lízingtárgy gazdasági élettartamát elérő vagy azt meghaladó ideig való használatára, illetve
- ha a használat időtartama ennél rövidebb, a szerződés megszűnésekora lízingtárgy ellenérték nélkül vagy a szerződéskötéskori piaci értéknél jelentősen alacsonyabb áron történő megszerzésére jogosult, vagy
- a fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy meghaladja a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értékét.
Az új definíció – amely a számviteli törvény párhuzamos módosulásával a számviteli kezelés alapját képezi – a pénzügyi lízing fogalma alá vonhat korábban tartós bérletként, operatív lízingként kezelt ügylettípusokat is, így jelentősen módosíthatja a korábbi számviteli gyakorlatot és a bérleti konstrukciókat.
Az új definíció kapcsán felmerülő számviteli és adózási kérdések
A pénzügyi lízinggel kapcsolatos alapvető számviteli probléma a pénzügyi lízing új fogalmának bérlettől történő elhatárolásában rejlik. A pénzügyi lízing új definíciójában meghatározott egyes esetekhez kapcsolódó elhatárolási ismérvek az alábbiak lehetnek.
- A pénzügyi lízing új Ptk-beli definíciójában rögzített első esetben a bérlettől az határolja el a pénzügyi lízinget, hogy a lízingtárgy lízingbe vevő által történő használatának időtartama eléri a lízingtárgy hasznos élettartamát. Így az a kérdés, hogy a futamidő végén történik-e tulajdonszerzés, gazdasági értelemben nem lesz releváns, hiszen addigra már a lízingtárgy elvileg „használhatatlan” lesz.
- A pénzügyi lízing definíciójában rögzített második esetben a fő hangsúly nem a használat időtartamán, hanem a tulajdonszerzés lehetőségén illetve tényén van.
- A definíció harmadik esetével kapcsolatban az az elhatároló ismérv, hogy a lízingbeadó – a bérbeadótól eltérően – a szerződés futamidejét és a lízingdíjat úgy kalkulálja, hogy a fizetendő lízingdíjak összege eléri a lízingtárgy értékét.
A legnehezebb elhatárolási problémákat a gyakorlatban vélhetően a pénzügyi lízing első és harmadik esetkörének megfelelő ügyletekkel kapcsolatban tapasztalhatunk majd. Ezen esetekben ugyanis nem lesz mindig egyértelmű, hogy a lízingtárgyat a gazdasági élettartamot elérően, esetleg azt meghaladóan használták-e, illetve hogy a tárgyi eszköz (jog) piaci értékét a fizetendő lízingdíj eléri-e vagy esetleg meghaladja-e, hiszen sem a gazdasági élettartam, sem pedig a lízingtárgy piaci értékével kapcsolatban nem tartalmaz egyértelmű iránymutatást a törvény.
Ezen problémák kiküszöbölésére megoldást csak a pontosan megszerkesztett lízingszerződés és a megfelelően vezetett számviteli nyilvántartás jelenthet majd. Azonban arra is fel kell készülni, hogy az adóhatóság is vélhetően e két esetkör kapcsán vizsgálja, és esetleg próbálja majd átminősíteni az egyes ügyleteket és ez alapján levonni az átminősítéshez kapcsolódó számviteli és adójogi konzekvenciákat. A pénzügyi lízing ugyanis számvitelileg jelentősen eltér az operatív lízing esetétől, előbbi esetben ugyanis az eszközt és az ezzel kapcsolatos kötelezettséget fel kell venni a könyvekbe és értékcsökkenést kell elszámolni, amelynek a társasági adóban az adott évben elszámolható mértéke eltérhet az éves lízingdíj egyébként megállapított összegétől (mely utóbbi volt eddig a költségelszámolás alapja).
A számviteli elszámoláshoz képest a pénzügyi lízing áfa-kezelése újdonságot nem eredményez. Az Áfa törvény értelmében eddig is csak az a lízing minősült termékértékesítésnek, amelynek során a termék tulajdonjoga a futamidő végén átkerült a lízingbevevőhöz, míg a termékek egyéb módon történő lízingbe adása szolgáltatásnyújtásnak minősült.
Az új definíció alapján tehát a gyakorlatban egyedül a meghatározás második esetköréhez tartozó egyes, a lízingbe adott tárgyi eszköz tulajdonjogának átruházását eredményező konstrukciókat lehet majd termékértékesítésként értelmezni, az összes többi esetet az áfa-kezelés szempontjából bérletnek, és így szolgáltatásnyújtásnak kell majd minősíteni. A definíció második esetköre alá tartozó ügyletekben tehát a szerződő feleknek a helyes adókezelés megállapíthatóságának biztosítása érdekében figyelemmel kell lenniük arra, hogy a szerződésben egyértelműen rendelkezzenek arról, hogy a lízingtárgy a lízingbevevő tulajdonába kerül-e vagy sem (az opciós jog kikötése önmagában még nem eredményezi az ügylet termékértékesítésként történő minősítését).