Az Európai Unió Bizottsága 2011. március 16-án – hosszas előkészítés után – előterjesztette a közös konszolidált társasági adóalapról szóló javaslatát. Ugyan a kormány döntése nyomán Magyarország várhatóan egyelőre nem csatlakozik a közös társasági adóalapot alkalmazó tagországok csoportjához és így a magyar cégeket közvetlenül ez a szabályozás még nem érinti, mégis érdemes röviden áttekinteni, hogy miről is szól ez a szabályozás és miként változtathatná meg a multinacionális cégek számára az adóalap kiszámítását.
A Bizottság szerint a vállalatoknál nagymértékű költségcsökkenést okozna a közös konszolidált társasági adóalap bevezetése (A projektben résztvevő adószakértők szerint egy nemzetközi vállalat 140.000 eurót költ arra, hogy leányvállalatot nyisson egy másik tagállamban. Az új rendszer ezt 87.000 euróval csökkentené, ami 62%-os spórolás.).
Az uniós országokban működő multinacionális cégcsoportok tagjainak jelenleg 27 ország különböző nemzeti szabályozása alapján különbözőképpen kell megállapítaniuk társasági adóalapjukat, 27 ország különböző adóbevallási rendszere szerint.
A javaslat szerint a közös konszolidált társasági adóalapot választó cégcsoport tagjainak egységes szabályrendszer szerint, konszolidált szinten kellene kiszámítaniuk adóköteles jövedelmüket, és csak egy konszolidált adóbevallást kellene benyújtaniuk az EU-n belüli tevékenységükkel kapcsolatban. Tehát a társasági adóalap megállapítására vonatkozó nemzeti sajátosságokat figyelmen kívül kellene hagyni.
A konszolidációba azon leányvállalatok lennének bevonhatóak, melyek tekintetében az anyavállalat a szavazati jogok több mint 50%-át gyakorolja, vagy a törzstőke vagy a haszonhoz való jog 75%-át tulajdonolja. A fenti két határértéket egész éven keresztül teljesíteni kellene, valamint egy 9 hónapos minimális csoporttagságot is előírnának a szabályok.
A csoportba bevont tagok adóalapjai konszolidálásra kerülnének, mégpedig úgy, hogy az adóalap kiszámítása során a csoporttagok közötti ügyleteket figyelmen kívül kellene hagyni és azokra forrásadót sem lehetne kivetni. Az irányelv javaslata szerint a veszteségelhatárolás (tehát a negatív adóalap felhasználása) korlátlanul lenne igénybe vehető a következő adóévekben, de a visszamenőleges elszámolásra (amelyre más tagországokban most is van példa) nem lenne lehetőség.
Az egységes szabályok alapján csoportszinten meghatározott konszolidált adóalapot egy, az irányelvben foglalt képlet alapján, az eszközök, bérköltségek és az árbevétel alapján osztanák meg a tagállamok között, és minden tagállam a saját adókulcsával adóztathatná a területén tevékenykedő társaságra jutó adóköteles jövedelmet.
Az új rendszer legfontosabb előnye kétségtelenül az lenne, hogy a csoporttagok nyereségeiket és veszteségeiket beszámíthatnák egymással szemben, így csoportszinten akár jelentős adómegtakarítás is elérhető lenne. Másik üdvözlendő következménye a közös konszolidált társasági adóalap bevezetésének az lenne, hogy a csoporton belüli tranzakciók kiszűrése miatt szükségtelenné válna a transzferár-szabályok alkalmazása (természetesen csak az Unión belül), amely általában jelentős adókockázatot, és adminisztratív terhet jelent a multinacionális vállalatoknál.
A fentiek alapján tehát mindenképpen tanácsos figyelemmel követni a közös konszolidált társasági adóalappal kapcsolatos fejleményeket, bár a rendszer bevezetése még minden bizonnyal sok időt igénybe fog venni.