A Pénzügyminisztérium közleménye szerint a kormány azt tervezi, hogy 2026. július 1-jét követően az előzetes tervekkel ellentétben nem szigorodnának az áfabevallás M-lapjára vonatkozó szabályok. Ez azt jelenti, hogy a számlabefogadók továbbra is a jelenlegi módon teljesíthetnék az áfabevallás részeként benyújtandó számlaszintű adatszolgáltatást.
Formálisan életbe lépnek, a gyakorlatban nem alkalmazzák a szigorúbb M-lapos szabályokat
A bejelentés az érintett vállalkozások számára érdemi könnyítést jelenthet. A 2025. évi LXXXIII. törvény (egyes adótörvények adminisztrációt csökkentő és jogharmonizációs célú módosításáról) ugyanis 2026. július 1-jei hatállyal szigorította volna a befogadott számlákra vonatkozó többlet-adatszolgáltatási kötelezettséget, ami informatikai, könyvelési és adóadminisztrációs fejlesztéseket tett volna szükségessé.
Jogtechnikai érdekesség, hogy bár a korábban elfogadott jogszabály-módosítás hatálybalépése a jogalkotási határidők miatt már nem kerülhető el, a kormány várhatóan olyan javaslatot terjeszt az Országgyűlés elé, amely biztosítaná, hogy a szigorúbb előírásokat ténylegesen egyetlen bevallási időszakban se kelljen alkalmazni.
Az M-lap lényege és a tervezett szigorítás tartalma
Az M-lap az áfabevallás belföldi összesítő jelentése, amelyben a számlabefogadó oldalán kell adatot szolgáltatni belföldi, egyenes adózás alá tartozó befogadott számlákról. A kötelezettség azokat a számlákat érinti, amelyek alapján az adózó áfalevonási jogot gyakorol. Ha az eredeti számlát később módosítják vagy érvénytelenítik, azt szintén szerepeltetni kell a bevallás megfelelő lapjain.
A jelenlegi rendszerben az M-lap alapvetően azt mutatja meg, hogy az adózó mely befogadott számlák alapján él levonási jogával, és a számlákon milyen adóalap, illetve áfaösszeg szerepel. A 2026. július 1-jétől alkalmazandóvá váló szigorítás azonban ennél részletesebb adatszolgáltatást írt volna elő: a számlabefogadónak számlaszinten kellett volna feltüntetnie azt is, hogy az adott számla alapján ténylegesen mekkora összegű áfát helyezett levonásba.
Ez a gyakorlatban azt jelentette volna, hogy az M-02 és M-02-K lapokon nem csupán a számlán szereplő adóösszegeket kellett volna szerepeltetni, hanem a ténylegesen levont áfát is, adómértékenkénti bontásban – vagyis külön az 5, 18 és 27 százalékos adómértékhez kapcsolódóan –, valamint az arányosítással érintett levonható adót is elkülönítve.
Hogyan növelték volna az adminisztrációs terhet a szigorúbb M-lapos szabályok?
A tervezett változás első látásra nyomtatványtechnikai módosításnak tűnhet, valójában azonban sok vállalkozásnál a könyvelési, vállalatirányítási vagy áfaanalitikai rendszerek fejlesztését igényelte volna. A cégeknek ugyanis biztosítaniuk kellett volna, hogy minden érintett bejövő számlához hozzárendelhető legyen a ténylegesen levonásba helyezett áfa összege, méghozzá adómértékenként és szükség esetén arányosított formában.
Ez különösen azoknál az adózóknál okozhatott volna nehézséget, ahol a számlán szereplő áfa és a ténylegesen levonható áfa nem azonos. Ilyen helyzet állhat elő például részleges levonási jog, vegyes – adóköteles és adómentes – tevékenység, arányosítás, illetve különböző levonási korlátozások esetén. Ezekben az esetekben a rendszernek nemcsak a számla adatait, hanem az adózó levonási döntéseit és az alkalmazott levonási arányokat is kezelnie kellene.
A módosítás révén a NAV részletesebb adatokhoz juthatott volna a ténylegesen levont áfáról, ami segíthette volna az online számlaadatok, az M-lapok és az áfabevallás fő sorai közötti eltérések kiszűrését. Az adóhatóság korábbi tájékoztatása szerint az új oszlopok célja a hibalehetőségek és az adateltérések csökkentése, valamint az adategyeztetési eljárások megelőzése volt.
Mi köze mindennek az eÁFA-rendszerhez?
A Pénzügyminisztérium közleményének egyik legfontosabb üzenete éppen az áfabevallás digitalizációs irányával függ össze. A kormány a bejelentés szerint az áfabevallás benyújtására vonatkozó, jövőben tervezett átfogó módosításokra és a vállalkozások digitalizációjára tekintettel döntött úgy, hogy a szigorúbb M-lapos szabályok tényleges alkalmazását elkerülné.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a jogalkotó várhatóan nem kívánja a vállalkozásokat egy olyan fejlesztésre kényszeríteni, amely csak átmenetileg, az ÁNYK-alapú áfabevallási rendszerben lenne hasznosítható. A rövidesen kötelezővé váló eÁFA-rendszer ugyanis már jelenleg is elérhető webes felületen és gép-gép kapcsolaton, vagyis M2M-csatornán keresztül, használatával pedig a számlabefogadó mentesül az M-lapos adatszolgáltatás alól.
Ez kulcsfontosságú szempont a vállalkozások felkészülése szempontjából. Ha a szigorúbb M-lapos szabályokat 2026 második felében ténylegesen alkalmazni kellett volna, sok cégnek előbb az ÁNYK-s M-lapok bővített adattartalmára kellett volna fejlesztenie, majd ezt követően az eÁFA-ra való átállásra is külön fel kellett volna készülnie. A mostani bejelentés alapján viszont reális esély van arra, hogy a vállalkozások erőforrásaikat ne egy rövid életű, átmeneti M-lap-fejlesztésre, hanem közvetlenül az új digitális áfabevallási környezetre koncentrálják.
Könnyítés, de nem felkészülési haladék
A várható módosítás tehát adminisztrációs szempontból kedvező fejlemény. Fontos azonban látni, hogy ez nem jelenti azt, hogy az áfabevallási folyamatok digitalizációjára való felkészülés lekerülne a napirendről. Éppen ellenkezőleg: a fejlesztési fókusz várhatóan az eÁFA, az M2M-kapcsolat, az áfaanalitika adatminősége és a vállalati rendszerekből kinyerhető tranzakciószintű adatok irányába tolódik el.
A vállalkozásoknak ezért érdemes áttekinteniük, hogy jelenlegi könyvelési és ERP-rendszereik mennyire alkalmasak az áfabevalláshoz szükséges adatok strukturált, ellenőrizhető és automatizált előállítására. Az eÁFA ugyanis nem egyszerűen új benyújtási csatorna, hanem más működési logikát is feltételez: a hangsúly egyre inkább az adatok előzetes minőségén, a belső kontrollokon és a rendszeres egyeztetéseken lesz.
Az Andersen e-ÁFA bevallás kapcsán nyújtott szolgáltatásainak leírása>>