Az Európai Unió Tanácsa 2013. július 22-én elfogadta a 2013/42 és a 2013/43 EU Irányelvet, amelynek értelmében módosították a HÉÁ irányelv (2006/112 EK Tanácsi Irányelv) fordított adózás bevezetésére vonatkozó rendelkezéseit. Mint ismeretes, fordított adózás esetén az eladó nem számít fel áfá-t, hanem a vevő maga vallja azt be, és – amennyiben jogosult rá – egyúttal le is vonhatja.
Felismerve, hogy az áfa csalás visszaszorítása több rugalmasságot és gyorsaságot kíván meg, az Európai Unió bevezette az ún. gyorsreagálási mechanizmust (Quick Reaction Mechanism – QRM) a fordított adózásra vonatkozó kérelmek elbírálásának tekintetében, illetve kiterjesztette a fordított adózás alá vonható termékek/szolgáltatások körét.
Az új rendelkezések értelmében a Bizottságnak – a tagállami kérelmet követően – 1 hónapja lesz, hogy a gyorsreagálási mechanizmus keretében eldöntse, engedélyezi-e az adott szektorban a fordított adózás bevezetését, feltéve, hogy a kérelmező tagállam a Bizottság rendelkezésére bocsátott minden szükséges információt. A Bizottság az engedélyt ideiglenesen 9 hónapra adhatja meg, amely idő alatt a tagállamnak meg kell hoznia a szükséges intézkedéseket a csalás visszaszorítása érdekében. A QRM eredményességének értékelése céljából a Bizottságnak átfogó értékelő jelentést kell készítenie arról, hogy a mechanizmus hogyan működik a hirtelen jelentkező és súlyos adócsalási esetek kezelése során.
A fentieken túl, a tagállamok – maximum 2 éves időszakra vonatkozóan, és legfeljebb 2018. december 31-ig – az eddigi termék és szolgáltatáskörön kívül a jövőben kérhetik a fordított adózás alkalmazásának engedélyezését a gáz- és a villamosenergia-értékesítésre, a távközlési szolgáltatások nyújtására, a videojáték-konzolokra, a tábla PC-kre és laptopokra, a gabonafélékre, az ipari növényekre – ezen belül az olajos magvakra és a cukorrépára –, nyers- vagy félig feldolgozott fémek értékesítésére is.
A módosítások jól láthatóan a fordított adózáson keresztül próbálják visszaszorítani az unós szinten jelenlévő áfa csalást, azonban ez önmagában nem elegendő, a hatékony fellépéshez szükséges lenne a tagállamok közötti kommunikáció és információcsere gyorsítása is.