A társasági adóról szóló törvényben (Tao. tv.) 2007. óta szabályozott bejelentett részesedés a számos ország adórendszerében jelen lévő ún. participation exemption koncepcióján alapul. Ennek lényege, hogy a kapott osztalék és a részesedés (részvény, üzletrész) értékesítésén elért árfolyamnyereség adómentessé tehető. A participation exemption koncepció célja a tőkebefektetések adózási eszközökkel történő ösztönzése. Nyugodtan kijelenthető, hogy azon országok adórendszere, mely ezt az ösztönzőt, kedvezményt nem tartalmazza, versenyhátrányt szenved a befektetőkért folytatott küzdelemben.
A bejelentett részesedés lehetőségével akkor érdemes élni, ha egy társaság a megszerzett részesedést várakozásai szerint minimum egy évig könyveiben tartja, és azt várhatóan nyereséggel fogja később értékesíteni, mivel így az elért nyereség nem lesz adóköteles társasági adóban (fontos, hogy az esetleges veszteség viszont adóalap-növelő). A kedvezmény adminisztratív feltétele, hogy a kérdéses részesedést a társaság az előírt határidőn belül bejelentse az adóhatósághoz. Tehát a rendelkezés biztosítja, hogy a feltételek (részesedés mértéke, határidőben való bejelentés, minimum egy éves megtartás) teljesülése esetén a bejelentett részesedéssel kapcsolatban ne merüljön fel a társaságnál adófizetési kötelezettség.
Egy könyveit forintban vezető társaság a bejelentett részesedés előnyeit teljes mértékben élvezheti is mindaddig, amíg az adott részesedés forintos részesedésnek minősül.
Azonban, ha egy bejelentett részesedés devizás részesedés (tipikusan például: egy magyar társaság bejelentett részesedésként kezeli a külföldi, könyveit forinttól eltérő devizában vezető leányvállalatát), akkor – ha nem is a részesedés nyereséggel történő értékesítésekor, de az egyes évek végén elszámolandó nem realizált árfolyamkülönbségek következtében – szembe menve a szabályozás fent említett céljával, mégis felmerülhet társasági adó fizetési kötelezettség.
Ez két dolognak „köszönhető”: egyrészt a bejelentett részesedésként kezelt devizás részesedések esetében a nem realizált árfolyam-különbözetre vonatkozó adóalap módosító szabályok alapvetően asszimetrikusak, mivel veszteség esetén automatikus növelési kötelezettség van, míg nyereség esetén nincs ilyen csökkentési lehetőség. A szabályozási asszimetria miatt láttunk már példát olyan esetre, amikor egy társaságnak az adott devizás részesedés kapcsán adófizetési kötelezettsége keletkezett annak ellenére, hogy az bejelentett részesedés volt. Amennyiben ugyanis a bejelentett részesedésen nem realizált árfolyamnyereség keletkezik, de az adott évben a társaság számára összességében hátrányos lenne a befektetett pénzügyi eszközökön és hosszú lejáratú kötelezettségeken elszámolt nem realizált árfolyam-különbözetek hatását adózási szempontból való semlegesíteni (mert a nem realizált árfolyamveszteségek összességében meghaladják a nem realizált árfolyamnyereségeket, és így az adóalapot növelni kellene), akkor a devizás bejelentett részesedéshez kapcsolódó nem realizált árfolyamnyereség végeredményben az adóalap részeként adóköteles lesz.
Másrészt a hatóság meglehetősen szigorúan értelmezi a Tao. törvény rendelkezéseit a bejelentett részesedésként kezelt devizás részesedéseket érintő nem realizált árfolyamveszteség esetében.
Ugyanis az általunk ismert hatósági értelmezés alapján, nem realizált árfolyamveszteség esetén is megnőhet az adófizetési kötelezettség, köszönhetően annak, hogy a devizás részesedés bejelentett részesedés volt. Nevezetesen, a hatósági értelmezése szerint egy ilyen esetben – amennyiben a társaság a nem realizált árfolyam-különbözetek hatásának adózási szempontból való semlegesítése mellett dönt – a devizás bejelentett részesedés kapcsán elszámolt nem realizált árfolyamveszteséggel kétszer köteles megnövelni adóalapját.
Véleményünk szerint a szabályozás jelenlegi formájában a magyar adórendszer versenyhátrányt szenved, hisz egy bejelentett részesedés esetében is felmerülhet adófizetési kötelezettség. Ez egyértelműen szemben áll a bejelentett részesedés mint intézmény céljával: a bejelentett részesedéshez kapcsolódó bármilyen nyereség ne eredményezzen adófizetési kötelezettséget. E versenyhátrány megszüntetése érdekében érdemes lenne a jogalkotónak megfontolnia a vonatkozó rendelkezések mielőbbi módosítását. Addig is viszont, amíg ez nem történik meg, az érintett cégek részéről fokozott figyelem szükséges a társasági adóalap meghatározása során.