Matuss Gábor, az Andersen Adótanácsadó Zrt. partnere közel 20 éve ad tanácsokat az energiaszektor szereplőinek. Ebben a minőségben élte végig a 2008-2009-es gazdasági válságot, az utána következő konjunktúra időszakát, majd a globális energiapiac elmúlt években tapasztalt vitustáncát. A szektort érintő rövid távú kihívásokról és kockázatokról beszélgettünk vele.
(Az interjú a Budapest Business Journal által szerkesztett „TOP Executives – The Most Influental Energy Executives in Hungary 2024” kiadványban jelent meg először).
Az energiapiac jelenének megértéséhez érdemes áttekinteni az elmúlt pár év történéseit. Meddig menjünk vissza az időben ehhez?
A piac destabilizációja lényegében 2021-ben kezdődött. A Covid utáni gazdasági újraindulás hirtelen világszerte nagy keresletet generált a villamos energia és a földgáz iránt, ami jelentős áremelkedéshez vezetett. Ezzel párhuzamosan a kínálati oldal is csökkent, hiszen számos, a világjárvány idején elhalasztott karbantartási munkát kellett pótolni az erőművekben és a hálózati infrastruktúrában. Szót kell ejteni arról is, hogy Oroszország épp 2021-ben kezdte el csökkenteni az Európába irányuló gázexportját, nyilvánvalóan nyomásgyakorlási céllal.
A következő fejezetet az orosz-ukrán háború kitörése jelentette. Ez volt az egyetlen tényező, amely a rekordszintre emelte a földgáz és a villamos energia világpiaci árát 2022-ben?
A képlet összetett. Európa évtizedeken át hatalmas mennyiségű földgázt importált Oroszországból, így a kontinens kitettsége, különösen Németországé és a közép-kelet-európai országoké nagy volt. A háború eszkalációja és a kölcsönös szankciók bevezetése óriási drágulást idézett elő a világ gázpiacán. Erre jött rá a spekuláció, a tőzsdei környezet bizonytalansága és az alternatív energiaforrások korlátozott elérhetősége, ezek együttesen eredményezték a rekordokat.
Az árak azóta jelentősen zuhantak, bár még mindig bőven a 2021 előtti szint felett vannak. Várható még további csökkenés?
A helyzet valóban stabilizálódott. Az előző tél szokatlanul enyhe volt, 2023 tavaszán a kontinens gáztárolói viszonylag magas töltöttségen álltak. Ráadásul tavaly nyáron az európai ipar visszaesése miatt az energia iránti kereslet is csökkent. A rekordmagas árak a lakossági és az ipari fogyasztókat is takarékosságra nevelték, és érdekeltté tették őket az energiahatékonyság növelésében. Úgy vélem, hogy a felsoroltak ellenére további számottevő csökkenésre nem lehet számítani, a Covid előtti energiaárak jó eséllyel már nem térnek vissza.
Milyen kockázatokkal néz szembe a globális és az európai energiapiac 2024-ben?
A helyzet ugyan stabil, de továbbra is számos kockázati tényezővel kell számolni. A legnagyobb ezek közül, hogy 2024 végén jár le a Moszkva és Kijev közötti gázszállítási megállapodás, ami az Európába irányuló, Ukrajnán keresztül érkező limitált orosz szállítmányokat is végleg lezárhatja. Ebből a szempontból óriási jelentősége van, hogy meddig tart és mennyire lesz hideg az idei tél, illetve ősszel mikor köszönt be a következő hideg időszak, ami nagyban befolyásolja a gázfogyasztást.
Fontos kérdés az is, hogy a kínai gazdaság mikor áll ismét markáns növekedési pályára. Ez azért is érdekes, mert az európai országok főként Kínával vannak versenyben az elérhető LNG kapacitásokért, ami az orosz gáz egyik fő alternatívája. Befolyásolhatják a globális energiapiacot a már zajló fegyveres konfliktusok is, és azt se feledjük, hogy novemberben elnökválasztást tartanak az Egyesült Államokban.
Magyarország hogyan csökkentheti kitettségét a kockázatokkal szemben? Mik a magyar energiastratégia fontosabb célkitűzései?
Hosszútávú cél a hazai energiatermelés dekarbonizálása, ami csak az atomenergia és a megújuló energia együttes alkalmazásával lehetséges. Kiemelt cél még az importkitettség csökkentése, ezzel egyidőben pedig a minél szélesebb kapcsolódás elérése a régiós áram- és földgázhálózatokhoz.
Az ország energiaigényének kielégítése szempontjából a stratégia részét képezi egy nagy hangsúlyeltolódás, ami azt jelenti, hogy változni fog az egyes energiafajták aránya és megnő az áramtermelés jelentősége. A kormány arra törekszik, hogy a villamosenergia-termelés legnagyobb része két forrásból származzon: atomenergiából és megújuló energiából. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a régóta húzódó Paks II. beruházás megvalósítása.
Hogyan alakul az elkövetkezendő időszakban az ország energiaigénye?
A villamos energia iránti kereslet erőteljesen nőni fog a következő 6-10 évben. Új, energiaigényes termelőegységek kezdik meg működésüket, gondoljunk csak például az akkumulátorgyárakra. A digitalizáció, a klímaberendezések számának növekedése, az okosotthonok térnyerése és az egyre több elektromos autó miatt a lakossági energiafogyasztás is emelkedni fog.
Milyen kihívásokat támaszt mindez a hálózati infrastruktúrával szemben?
A naperőművek terjedése mellett a folyamatosan növekvő rendszerterhelés és áramfogyasztás miatt nem odázható tovább az országos villamosenergia-rendszer modernizációja. Tarthatatlan, hogy az ipari beruházások esetén jelenleg az is döntési szempont, hogy a tervezett üzemegység hol tud megfelelő módon rácsatlakozni a hálózatra.
A mind nagyobb arányt képviselő megújulók termelési ingadozásai miatt megnő az ún. kiegyenlítési energia szerepe, amelyet főként továbbra is a gázerőművek lesznek képesek ellátni. Emellett egyre nagyobb jelentősége lesz a hazai energiatárolási kapacitások fejlesztésének is. A nemrég kiírt lakossági napelemes pályázat már olyan rendszerek kiépítését támogatja, amelynek a tárolóberendezés is része, de egyre több itthoni példát látunk az energiatárolás ipari hasznosítására is.
A szükséges hálózati fejlesztések elmaradása mennyire vezethető vissza a szektort érintő extra terhekre?
A hazai energiaszektor szereplőit egy sor különadó sújtja. Itt van például a 2009-ben ideiglenes jelleggel bevezetett Robin Hood adó, ami jelenleg az érintett cégek eredményének 41%-át viszi el. Ehhez jön még a kiegyenlítő kapacitásra kivetett különadó, a közművezeték adó és pár másik tétel is, amelyek összességében azt eredményezik, hogy jóval kevesebb forrás áll rendelkezésre a beruházásokra és a fejlesztésekre. Ebből a szempontból lényegében 10-15 éves lemaradásban vagyunk, amit nem könnyű egyik pillanatról a másikra behozni.
A szektort terhelő különadók tehát rontják a cégek jövedelmezőségét, ezáltal csökken a cégérték, mely negatív hatással van a tulajdonosok befektetéseinek megtérülésére. Elemi szüksége van így az iparág szereplőinek az adóoptimalizációra.
Hogyan enyhíthetők ezek a terhek?
A feladat nem egyszerű, hiszen a felsorolt különadók ilyen-olyan formában várhatón tartósan velünk maradnak. Ennek ellenére a személyes tapasztalatom az, hogy az érintett szereplőknek gyakorlatilag minden esetben van mozgásterük. A jogszabály adta kereteken belül általában valamennyi adónem kapcsán találni olyan optimalizációs lehetőséget, amely az adott cég vagy csoport terheit jelentősen csökkentheti. A gyakori szabályváltozások miatt ráadásul most különösen felértékelődik az iparági ismeretekkel is rendelkező adótanácsadók szerepe, akik naprakész tudásukra építve kínálhatnak személyre szabott megoldásokat.