A globális minimumadó (Pillar Two) kapcsán eljutottunk egy fontos mérföldkőhöz: az első tényleges bevallási időszakhoz. Miközben a szabályok jogszabályi szinten már ismertek, és elérhető a bevallási űrlap tervezete, a gyakorlati alkalmazás során számos bizonytalanság maradt fenn – különösen az adatszolgáltatás, a számviteli elszámolás és az első bevallásra való felkészülés terén. Cikkünkben arra fókuszálunk, hogy milyen döntési helyzetekkel szembesülnek most a vállalatok, és hogyan érdemes kezelni a globális minimumadó hatásait akkor is, ha az adminisztratív keretek még nem teljesen kiforrottak.
Közeleg a GloBE bevallási határidő
A globális minimumadó első bevallásának és a kapcsolódó adatszolgáltatásnak a határideje 2026. június 30-a (naptári éves adózók esetén). A felkészülést egészen május 20-áig akadályozta, hogy miközben a végrehajtási keretek már körvonalazódnak, a bevallás részletes adattartalma még nem volt ismert. Az adóhatóság ugyanis ezen a napon tette elérhetővé az ONYA felületén a 24GLBADO jelű, az elszámoló bevallási részekkel bővített űrlap tervezetét, kitöltési útmutatóját, valamint az XML előkészítését segítő dokumentumot. Ez nagy előrelépés a számítások és az adatgyűjtés terén eddig bizonytalanul haladó magyar leányvállalatok számára, akik több technikai és értelmezési kérdésükre is csak a bevallási nyomtatvány megjelenésével kaphattak választ.
Ami az adatszolgáltatást illeti, ennek felépítéséről és a szolgáltatandó információk köréről sokáig főként a december végén megjelent 46/2025. (XII. 23.) NGM rendelet adott iránymutatást. A bevallási űrlap tervezetének megjelenése ebből a szempontból is előrelépés, hiszen az adóhatóság tájékoztatása szerint ezt a DAC9-globális minimumadóról szóló adatszolgáltatás tartalmának figyelembevételével alakították ki. A NAV hivatalos tájékoztatása kiemeli, hogy mivel „az adatszolgáltatás és a bevallás adattartalmában van átfedés, illetve az adatszolgáltatás részletes, ezért az elszámoló bevallási részek a 4/2026. (I. 26.) NGM rendelet és a 2023. évi LXXXIV. törvény által meghatározott, kötelező elemeket tartalmazzák”.
Az adatszolgáltatást XML-formátumban kell beadni, ami azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló adatokat át kell alakítani. Nehezítő körülmény, hogy az adóhatóság egyelőre nem tette elérhetővé azt az online felületet, amelynek segítségével tesztelni lehetne az XML-állományokat.
Kiket érint a legnagyobb felkészülési teher?
A feladat összetettsége több tényezőtől is függ, például attól, hogy az adott cégcsoport élni tud-e a kapcsolódó mentességekkel.
Például azon a csoporttagok, akik már a 2025. november 20-ai adóelőleg-kalkulációhoz felhasznált előzetes adatok alapján az országonkénti jelentésben (CbCR jelentés) szereplő adatokon alapuló mentességre támaszkodhatnak, jellemzően könnyebb helyzetben vannak. Ugyanakkor fontos, hogy mentesség ellenére az ő esetükben sem „tűnik el” az adminisztráció: az adatszolgáltatás és a bevallás benyújtásának kötelezettsége őket is terheli.
Azoknál a cégcsoportoknál ugyanakkor, akik nem tudnak élni a mentességgel, a részletes adatigény és az értelmezési kérdések miatt a feladat megoldása várhatóan nehezebb, a felkészülés erőforrás-igénye magasabb lesz.
Anyavállalati vagy leányvállalati kalkuláció
A felkészülés terjedelmét az is befolyásolhatja, hogy a számításokat központi vagy lokális szinten készítik el.
Gyakori modell, hogy a globális számításokat a végső anyavállalat (vagy egy másik központi társaság) készíti el, és a helyi csoporttagok kész kalkulációt kapnak. Ez érdemi könnyítés, de a magyar csoporttagokat így is terheli a hazai bevallási kötelezettség teljesítése, valamint az adatszolgáltatáshoz szükséges adatok továbbítása a központ felé. Emellett a gyakorlatban olyan is előfordulhat, hogy az anyavállalat egyes módosító tételeket eltérően értékel, ezért a helyi adatok „összevezetése” és az eltérések felülvizsgálata külön feladattá válhat.
Bonyolultabb a helyzet, amikor a leányvállalatokra hárul a számítások elvégzésének feladata. Ehhez sok esetben mélyebben, részletesebben kell megismerni és megérteni mind a teljes cégcsoport működését, tranzakcióit és ügyleteit, mind a globális minimumadó igencsak komplex szabályrendszerét. Nem jelent könnyebbséget az sem, hogy az OECD által kiadott ún. administrative guidance-eknek csak egy része került eddig be a magyar jogrendszerbe, ezért a rendelkezések mögötti magyarázatok és indokolások jelentős része kizárólag az OECD által közzétett dokumentumokból ismerhető meg.
Választások a GloBE-bevallásban: egyszeri döntésnek tűnő opciók
A többi adónemhez hasonlóan a globális minimumadó rendszerében is vannak olyan választási lehetőségek, amelyeket mérlegelni kell, illetve amelyeket – amennyiben a csoport élni kíván a választással – az adatszolgáltatásban és a bevallásban is jelölni kell. Ilyen például a CbCR átmeneti mentesség alkalmazása vagy a gazdasági jelenléten alapuló nyereségkivétel, amely adóalap-csökkentő tételként működik.
Fontos kiemelni, hogy a választások utólagos módosítására nem lesz lehetőség, a vonatkozó jogszabályok értelmezéséből legalábbis erre lehet következtetni.
A halasztott adó kimutatásának kérdése
A halasztott adó kimutatása is egy fontos kérdés lehet. A globális minimumadó szabályai alapvetően csak az átmeneti évet megelőzően kimutatott historikus halasztott adókat veszik figyelembe a GloBE rendszerében, azonban itt két lehetőséggel is élhetnek a magyar leányvállalatok.
Az egyik eset, amikor a magyar leányvállalatok élni tudnak a CbCR átmeneti mentességgel: ebben az esetben az átmeneti év kitolódik, így a mentesség időszaka alatt a historikus halasztott adópozíciók kimutathatóak és így figyelembe vehetőek a GloBE rendszerében.
A másik lehetőség a halasztott adópozíciók folyamatos felépítése, vagyis az adott adóévben keletkező pozíciók kimutatása. Ez ugyan a korábbi halasztott adópozíciókat nem érinti, de idővel biztosítja, hogy az újonnan képzett halasztott adók már GloBE-kompatibilisek legyenek.
Ki teljesíti a GloBE adatszolgáltatást?
A globális minimumadóval kapcsolatos adatszolgáltatást a végső anyavállalat vagy egy kijelölt csoporttag teljesíti a teljes vállalatcsoportra kiterjedően.
Speciális helyzet állhat elő akkor, ha a végső anyavállalat nem uniós illetőségű, és a székhelye szerinti állam és Magyarország között nincs érvényben olyan adatcsere-megállapodás, amely a releváns információk automatikus megosztását biztosítaná. Ilyenkor a cégcsoport EU-ban működő csoporttagjai közül kell kijelölni azt, aki ezt a kötelezettséget teljesíti.
Előfordulhat olyan eset is, amikor egy kínai vagy indiai végső anyavállalatnak az Unión belül csak Magyarországon van leányvállalata. Ebben a helyzetben a magyar társaság köteles a teljes vállalatcsoportra kiterjedő adatszolgáltatás benyújtására, ami jelentős adminisztratív terhet jelenthet.
Az Andersen globális minimumadóval kapcsolatos szolgáltatási ezen az oldalon érhetők el>>.