Kezdőlap  HírekElső Kúriai ítélet a „platform work” minősítéssel összefüggésben

Első Kúriai ítélet a „platform work” minősítéssel összefüggésben

A legfelsőbb bírósági fórum Mfv.VIII.10.091/2023/7. számú ítéletében először foglalkozott a más uniós országokban már nagyobb joggyakorlattal rendelkező platform work témájával. A jogvitában arról született döntés, hogy munkaviszonynak minősíthető-e, ha az ételfutár, mint egyéni vállalkozó, megbízási jogviszonyban áll egy olyan platformot üzemeltető céggel, amely közvetítő tevékenységet biztosít az ételeket, italokat megrendelő ügyfelek és az adott éttermek között.

A Kúria a Munka Törvénykönyve (Mt.) alapján megállapította, hogy a munkaviszony – mint függő munka – a perbeli esetben a platformot üzemeltető cég oldalán nem állt fenn, mert annak nem volt elsődleges minősítési jegyét jelentő alá-fölérendeltség meglétét igazoló széles körű, a munkavégzés helyére, idejére, módjára is kiterjedő utasítási és az ezt biztosító ellenőrzési joga. A két fél közötti megbízási jogviszony ezért nem minősíthető munkaviszonynak.

A Kúria rögzítette, hogy az a körülmény, hogy a platformot üzemeltető cég bizonyos körben felügyeli és meghatározza a futárok részére az egyedi feladatok teljesítésének a módját (arculati elemek viselését) és az a követelmény, hogy a vállalt aktív periódusban egyfajta rendelkezésre állást és 75 másodpercen belüli fuvarelfogadást vár el, nem minősül az Mt. szerinti széleskörű munkáltatói utasításnak. A futár (a felperes) nem a platformot üzemeltető cég szervezetében munkát végezve látta el feladatait, hiányzott a hierarchikus kapcsolat és az adott esetben a kapott utasítás a munkavégzés minden fázisára, elemére nem terjedt ki. Az, hogy a feladatkiosztás a futárok esetében egy applikáción keresztül történt, önmagában az alá-fölé rendeltséget nem igazolja. A kiszállítás megtörténtének ellenőrzése pedig a díjazás alapjául szolgáló teljesítésigazolásához volt szükséges.

A Kúria a minősítésnél további fontos szempontnak vette, hogy a futár maga osztotta be azt az időtartamot, amikor feladatokat kívánt ellátni. A futár döntése volt, hogy vállal-e aktív periódust, és ha igen, mennyi. A díjazás formájánál az, hogy a platformot üzemeltető cég kéthetes időszakonként számolt el a teljesítések alapján a futárral, illetve, hogy a díjazás részben az elvállalt és ténylegesen teljesített aktív periódusban történt feljelentkezés után részben óradíjat is tartalmazott, nem jelentheti azt, hogy mindez munkabérnek minősül. Szintén a munkaviszony fennállását cáfolta, hogy a futár a saját eszközeivel végezte a tevékenységet, így a feladatok ellátáshoz feltétlenül szükséges erőforrásokat döntően nem a platformot üzemeltető cég biztosította.

Az esettel és a meghozott döntéssel a Nyugtával dicsérd a NAV-ot podcast legutóbbi adásában is részletesen foglalkoztunk. A beszélgetés az alábbi csatornákon hallgatható meg: