Annak, hogy ezidáig a külföldön tartott vagyonok miként kerültek, kerülhettek a magyar adóhatóság látókörébe, számos oka és módja volt, de elmondható, hogy e rendszerből hiányzott az automatizmus. A jövőben viszont nemzetközi egyezményeken alapuló jogszabályok könnyítik meg jelentősen az adóhatóság dolgát a vonatkozó információk megszerzése során.
Idén október végéig több, mint 70 ország írta alá az OECD keretében született nemzetközi egyezményt, amely a pénzügyi számlákat, befektetéseket érintő automatikus információszolgáltatás rendszerét rögzíti. Emellett immár uniós irányelv is született a tagállamokra vonatkozó követelményekről (2014/107/EU irányelv), és már a Parlament előtt van a magyarországi implementációt megvalósító törvényjavaslat is. Továbbá, az ECOFIN 2015. december 8-i ülésével kapcsolatban kiadott közlemény szerint az Európai Bizottság központi adatbázist kíván létrehozni, ahol tárolni fogják a megosztható vállalati és adózási adatokat.
Már 2015. december 31-jével kezdődik az adatgyűjtés. A hamarosan induló nemzetközi pénzügyi információcsere révén a magyar adóhivatal a legtöbb külföldön vezetett magán és céges számla adatait nyomon tudja majd követni és az eddig esetleg általa „nem látott” egyenlegekről / információkról elsőként 2017 őszén tudomást szerez.
Bár a pénzügyi számlainformációkat érintő átvilágítást és adatszolgáltatást szabályozó közös nemzetközi előírások szerinti első adatcsere 2017. szeptemberi időpontja még nagyon távolinak tűnik, fontos már most megismerni és áttekinteni a vonatkozó szabályokat, mivel az adatszolgáltatás az „első körös” országok között már a 2015. december 31-i számlainformációkra is kiterjed.
A jelenleg is működő egyes jövedelemtípusokra (pl. magánszemélyek nevén lévő számlákhoz kapcsolódó kamatjövedelem) vonatkozó automatikus adatszolgáltatás, illetve az egyes konkrét hatósági megkereséseken alapuló eseti adatszolgáltatás helyébe tehát egy minden eddiginél szélesebb ügyfél- és számlakörre vonatkozó teljesen automatikus adatcsere lép.
Az új rendszer szerint immár kötelező, általános, automatikus, rendszeres, nemzeti adóhatóságokon keresztül történő információszolgáltatás, illetve az ehhez kapcsolódó átvilágítás a magánszemélyek és szervezetek számláira és a nagyrészt passzív jövedelmet realizáló nem pénzügyi szervezetek felett ellenőrzést gyakorló magánszemélyek adataira egyaránt kiterjed majd.
Mely országokban lévő befektetésekre terjed ki az adatcsere?
A 2015. december 31-i egyenlegek tekintetében az „első körös” országok (Ausztria kivételével minden EU tagállam, valamint számos olyan a befektetők által kedvelt ország, mint Seychelles-szigetek, Kajmán-szigetek, Brit Virgin-szigetek is ide tartoznak) között indul el az információcsere.
A 2016. december 31-én fennálló számlaegyenlegekről pedig még egy ennél is szélesebb körben cserélnek információt a részes országok (kb. tehát 70 ország!) adóhivatalai (2018-ban többek között már Ausztria és Svájc is az adatszolgáltató országok között lesz).
Alig néhány olyan ország marad csak, aki ez idáig kívül tudott maradni az információcsere köréből (akik nem kötötték meg tehát a nemzetközi egyezményt), közéjük tartozik például a közeli Szerbia és Montenegró mellett Oroszország, Bahrain, Panama vagy a Cook Szigetek.
Bár az Amerikai Egyesült Államok sem szerepel a részes államok listáján, a FATCA-egyezmények keretében velük már külön megvalósul az automatikus információcsere.
Kiknek a számláira vonatkozik az információ-átadás?
A részes országokban illetőséggel bíró mind magánszemélyek mind szervezetek számláit is érinti az adatszolgáltatási kötelezettség. Sőt, a nagyrészt passzív jövedelmet realizáló nem pénzügyi szervezetek esetében a ténylegesen ellenőrzést gyakorló természetes személyek adatai is szerepelni fognak az adatszolgáltatásban.
Annak megállapítása, hogy a magánszemély számlatulajdonos milyen adóilletőségű, a meglévő 1 millió USD alatti év végi egyenlegű számlák esetén főszabályként a bejelentett lakcím, új számlák esetében pedig a számlatulajdonos saját illetőség-igazolása alapján fog történni.
Azon magánszemély nevén lévő számlák esetében viszont, amelyek év végi egyenlege meghaladja az 1 millió USD-t, kiterjesztett átvilágítási eljárást kell a pénzügyi intézménynek lefolytatnia, aminek részét képezheti egy ún. ügyfélkapcsolati felelős megkeresése is.
Szervezetek esetében az ellenőrzést gyakorlók személyének, valamint illetőségének megállapítása a pénzmosás elleni és ügyfél-azonosítási eljárások során gyűjtött adatok alapján fog történni.
Milyen számlákat és milyen információkat érint az új szabályozás?
Az adatcsere a hagyományos bankszámlák mellett kiterjed a letétkezelők által vezetett befektetési számlákra, sőt a befektetésként működő biztosítások széles körére is.
Jelenteni fogják a pénzügyi intézmények a számlatulajdonosra (ide érteve a ténylegesen ellenőrzést gyakorló személyeket is) vonatkozó azonosító adatokat, az adatszolgáltatási időszak végi záróegyenlegeket (ide értve biztosítások esetén a készpénz egyenértéket és a visszavásárlási értéket is) és a számlán jóváírt kamat összegét is. A letétkezelői számlák esetében pedig az ott tartott pénzügyi eszközön (értve itt a legszélesebb értelemben azokat!) jóváírt bruttó kamatot, osztalékot illetve a pénzügyi eszköz eladásból, visszaváltásból származó jövedelmeket is.
Magánszemélyek számlái esetében nincs értékhatárhoz kötve a jelentéstételi kötelezettség, a rájuk vonatkozó adatokat minden esetben jelenteni kell. Azoknak a szervezeteknek a nevén lévő számlák azonban, amelyek összesített év végi egyenlege nem haladja meg a 250 000 USD-t, nem esnek az információszolgáltatási kötelezettség alá.