Szerző: Radnai Károly
Adójogszabályok alkotmányosságát elemezni néha a tippelés kategóriáját súrolja. Annak idején például – sokakkal egyetemben – egyértelműen alkotmányellenesnek gondoltam a szolidaritási különadót, mondván azt olyan cégek esetében is kötelezővé tették, akik korábban társasági adókedvezményt szereztek. Volt egy nagyon hasonló eset még 1995-ből, amikor a 18%-os társasági adót további 23% pótadóval sújtották és akkor ki is mondta az Alkotmánybíróság, hogy az adókedvezményt élvezők esetében a pótadó egy szerzett jog utólagos elvételének minősül. Aztán a szolidaritási különadó – bár megállapításának módja a társasági adóhoz kísértetiesen hasonló volt – mégsem lett alkotmányellenes, csak azért mert külön törvényben alkották meg.
Később viszont szintén sokak meglepetésére alkotmányellenesnek minősült a nagy értékű ingatlanokat terhelő adó („luxusadó”), az indoklás szerint azért, mert nem volt lehetőség az ingatlan megállapított értékét illetően ellenbizonyításra. Értetlenkedő adótanácsadók csóválták a fejüket, hogy akkor a több, mint 15 éve létező építmény- vagy telekadó, vagy éppen a szintén nem a gépjármű értékével arányos súlyadó miért lehetett alkotmányos, ellenbizonyításnak ugyanis ott sincs helye.
Az esetből tanulva a Pénzügyminisztérium egy olyan ingatlanadózási jogszabályt alkotott 2009-ben, ahol volt egy vélelmezett érték, ezt az APEH honlapján lehetett kiszámítani és lehetett ellenbizonyítani is, de végül ez is alkotmányellenes lett, mert nem teremtettek kellő jogbiztonságot. A testület ugyanis úgy vélte, hogy az ingatlanok értéke akár 30-40%-os eltérést is mutathat még szinte azonos kategóriákban is, így az adózó sosem érezheti magát biztonságban. Ezek után mindenki úgy gondolta, hogy a „tevékenységre jellemző kereset” sorsa már nem is lehet kétséges, hiszen azt a világon senki nem tudta még értelmezni sem, nemhogy meghatározni. És mégis, utóbbi mégsem lett alkotmányellenes.
Az Alkotmánybíróság döntéseit elemezve sokszor éreztem úgy, hogy vagy az adótanácsadók nem értik az alkotmányt, vagy az alkotmánybírók az adótörvényeket. Mert valahogy nem volt meg a közös nevező.
És most itt vannak az iparági különadók. Először jött a bankadó, aztán különadóval sújtották a távközlést, az energiaszektort és a bolti kiskereskedelmet is. Lehet szépíteni a dolgokat, finoman csak „aggályosnak”, vagy éppen „támadhatónak” minősíteni ezeket a jogszabályokat, de szerintem ezúttal felesleges kertelni. Ha ezek az adók nem alkotmányellenesek, akkor nincs is értelme az Alkotmánynak.
Mi a baj pontosan?
Mind a két jogszabály már 2010-ben adókötelezettséget ír elő. Ezzel önmagában még nem lenne baj, bár elegánsnak éppen nem nevezhető. Hasonlóan lett bevezetve 2006. szeptember 1-jén a szolidaritási különadó is. Utóbbinak alapja azonban nem az egész év, hanem csak a hátralevő 4 hónap teljesítményére vonatkozott, két féle megosztási módszert is lehetővé téve az adózók számára.
Ebből a szempontból a bankadó tűnik a rosszabbnak, ott ugyanis a 2009-es, vagyis egy már lezárt év adatai alapján állapítanak meg 2010-ben újból adókötelezettséget. Olyan ez, mintha azt mondanák a magánszemélyeknek, hogy a 2009-es bevallás alapján mindenki fizessen 2010-ben még 15% szja-t, függetlenül attól, hogy volt 2010-ben jövedelme, vagy sem.
A távközlési, az energia és a bolti kiskereskedelmi tevékenység különadójánál már kicsit finomítottak a jogszabály szövegén, hiszen az adót „csak” a 2010-es év eredményei után állapították meg. Ugyanakkor itt is egyértelmű a visszamenőlegesség és komolyan sérül a jogbiztonság elve, hiszen milyen adórendszer az, ahol az év elején még nem lehet tudni, hogy év végén milyen adókat kell fizetni? Az az általános alapelv, hogy éves adókat év közben nem – vagy csak az adózók javára – lehet megváltoztatni, egyértelműen vonatkozik az év elején még nem létező, de utólag az egész évre alkalmazandó adókra is.
A jogalkotó viszont semmit nem bízott a véletlenre: az energia, a távközlési és a bolti kiskereskedelmi tevékenység esetében a 2010-es adóbevételek biztosítása érdekében az adókötelezettséget minden, az érintett tevékenységet 2010. október 1-jén már folytató cég esetében előírták – 2010. év egészére. Hogy jól értsük: a jogszabályt törvényjavaslatként 2010. október 15-én nyújtották be, tehát az esélyét sem adták meg, hogy valaki akár csak a törvényjavaslat alapján úgy döntsön, ez az adó már túl sok, nem éri meg, inkább becsukja a boltot.
Az adójogszabályok korábban 45, immár 40 napra csökkentett hatálybalépési minimumidőszakát sem arra találták ki, hogy ennyi ideje van mindenkinek a pénzt összeszedni, hanem arra, hogy előre lehessen tervezni, és amennyiben valaki úgy ítéli meg, hogy ekkora adóterheléssel az üzlet nem tud megfelelő jövedelemtermelőséget biztosítani, akkor lépéseket tehessen, legrosszabb esetben akár a tevékenység befejezését választva.
Ami még nem tetszik
Szintén problémás, de nem ilyen egzakt módon megfogható eset a különadók kirívóan magas mértéke. Ez ugyanis szembe megy az arányos közteherviselés alapelvével, amikor mindenki a jövedelmi viszonyainak megfelelően veszi ki részét a közteherviselésből. Nagyon rossz üzenet az állampolgárok igazságérzetére alapozva szubjektív, kirívó adóztatási kategóriákat felállítani. Igazságos adórendszer ugyanis nem létezik. Az adórendszer nem a büntető törvénykönyv egy fejezete, ahol a rosszul viselkedőket több, a jól viselkedőket pedig kevesebb adóval lehet terhelni. Az adórendszernek nem lehet feladata a társadalmi igazságszolgáltatás, jelentsen az bármit is.
Az pedig már a szakmai nonszensz kategóriájába tartozik, hogy a banki különadóról szóló jogszabály (saját magát a költségvetési törvénnyel összekeverve) törvényi szinten deklarálja, hogy a 2011-es bevételnek 200 milliárd forintnak kell lenni. Mintha az áfa törvényben azt olvasnánk, hogy az áfa kulcs a mindenkori költségvetési hiány szerint kerül megállapításra, a tervek szerint 25% , de ha nő a deficit, akkor akár 27% is lehet.
Valószínűleg az alkotmányosság próbáját kibírja, de a jogbiztonság szempontjából szintén visszás, ha a GDP 1-2 százalékára rúgó adókról a törvényjavaslatot péntek késő este nyújtják be egyéni képviselői indítvány formájában és hétfőn abból törvény lesz. Szintén nem lesz valószínűleg alkotmányellenes az energia szektort már eddig is terhelő különadó (népi nevén Robin Hood adó) megtartása, amelyet az előző kormány ideiglenes jelleggel vezetett be és annak 2010. december 31-én meg kellene szűnnie. Ehelyett a hatályon kívül helyező passzust helyeznék hatályon kívül, ami megint csak a kiszámítható adórendszer ideáját rombolja tovább. Mert ugyan igazságos adórendszerünk sosem lesz, a kiszámíthatóságot tényleg csak akarni kellene.