Amint az várható volt, visszavonásra került a sporttámogatások adókedvezményéről szóló eredeti, meglehetősen ellentmondásos törvényjavaslat (részletekről lásd korábbi cikkünket). Helyette egy átdolgozott, a jogszabályi környezetet valamint a központi költségvetés pillanatnyi helyzetét jobban figyelembe vevő törvényjavaslat került 2010. július 2-án ismételten benyújtásra az Országgyűlésnek.
Az új javaslat továbbra is megtartotta az eredeti javaslat egyik legfontosabb elemét, miszerint nyereséges cégek társasági adókedvezményért cserébe támogathatják úgynevezett látvány-csapatsportágak (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda és jégkorong) szövetségeit és azok tagszervezeteit. Az adókedvezmény igénybe vétele a filmgyártás támogatásánál már megismert módon történne, vagyis a támogatást egyrészt költségként, másrészt a fizetendő adóval szembeni kedvezményként is el lehetne számolni. Ezáltal 100 egység támogatásért cserébe a támogató cég 110 és 119 egység közötti adókedvezményt vehetne igénybe, aszerint, hogy társasági adókulcsa a 10 és 19 százalékos társasági adókulcsok szerint miként alakulna (a 10 százalékos csökkentett adókulcs a szintén 2010. július 2-án benyújtott külön törvényjavaslat szerint 500 millió Ft adóalapig lenne érvényesíthető).
Változás az eredeti elképzeléshez képest, hogy a támogatást a szövetségeken és annak sportszervezet tagjain (tehát az egyesületeken) kívül „látvány-csapatsport fejlesztése érdekében létrejött” közhasznú alapítványok (pl. sportiskolák, sportakadémiák, stb.) is igényelhetnék. Szintén fontos változás, hogy bizonyos mértékű önerő előírásával korlátoznák az adható támogatás mértékét is. Eszerint a személyi jellegű ráfordítások után legfeljebb 50%, a tárgyi eszköz beruházások után pedig legfeljebb 80% támogatás lenne igényelhető. Csak az utánpótlásképzés költségei azok, amelyek 100%-ban (tehát lényegében korlátozás és saját önerő nélkül) lennének támogathatók.
Teljesen kikerültek viszont az eredeti javaslatból a magánszemély által igénybe vehető személyi jövedelemadó-kedvezmények, illetve a sportvállalkozásokba történő befektetések adókedvezményei. Szintén kikerült az 5 millió Ft feletti sportlétesítmény-beruházások után járó fejlesztési adókedvezmény javaslata, továbbá a belépők és sportlétesítmények üzemeltetési díjának 5%-os áfa körbe történő átsorolása is. Megmaradt ugyanakkor a belépők ingyenes juttatásának adómentességéről szóló javaslat, viszont éves szinten 50 ezer Ft / magánszemély összegben maximálták ennek határát.
Nem változott az eredeti javaslathoz képest, hogy első osztályú bajnokságokban érdekelt hivatásos sportolók 100 millió Ft bevételi határig (2010-ben átmenetileg még csak 50 millió Ft-ig), más sportalkalmazottak pedig 25 millió Ft bevételi határig adózhatnának az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (EKHO) szabályai szerint (eddig ez csak újságírók, előadóművészek és művészeti szakalkalmazottak számára volt lehetséges). Szintén megmaradt a sporttelepek megszerzéséhez kapcsolódó vagyonátruházási illetékmentesség javaslata, azzal, hogy annak körét a sport teljes spektrumára kiterjesztnékék, tehát az eredeti javaslattal szemben nem korlátoznák a mentességet a kizárólag látvány-csapatsport céljára szolgáló ingatlanokra.
Az EKHO kivételével a fenti javaslatok mindegyikére ugyanakkor először jóváhagyást kell szerezni az Európai Bizottságtól, vagyis azok nem is léphetnek hatályba azonnal. Tapasztalatok alapján egy ilyen eljárás önmagában 5-6 hónapot is igénybe vehet, és tekintve, hogy a törvényjavaslat szerint a támogatási igazolások kiadásának, elszámolásának és ellenőrzésének mikéntjéről még külön részletes rendelet készül, amely természetesen az Európai Bizottság jóváhagyó határozathoz elengedhetetlen lesz, ezért nem kizárt, hogy a törvényjavaslatok hatályba lépésére akár 2011-ig is várni kell.
Mire számítsunk?
Bár a javaslat a korábbiakhoz képest sokat javult, véleményünk szerint még mindig akad néhány gyenge pontja. Nem tisztázott például, hogy a sportszervezetek részéről milyen időponttól felmerült költségeket lehet majd a támogatás alapjául venni, illetve erősen kétséges, hogy valóban lehet önerő nélkül utánpótlás-neveléshez támogatást szerezni és egyáltalán milyen költségeket lehet e körben elszámolni (ezeket a kérdéseket részben valószínűleg az említett rendelet kell majd, hogy szabályozza). Az sem tűnik egyértelműnek, hogy az Európai Bizottság jóváhagyja, hogy gazdasági társasági formában működő sportvállalkozások 50%-ot meghaladó mértékben kapjanak költségeik után bármilyen állami támogatást.
A törvényjavaslatról várhatóan 2010. július 19-ei ülésén szavaz az Országgyűlés, de nem kizárt, hogy a 2010. július 5., 6. és 7-ei részletes vitát követően még számos módosító indítvánnyal egészítik azt ki.
Amit továbbra sem értünk
A javaslatban valószínűleg tévedésből benne maradt két furcsaság. Egyrészt a társasági adókedvezményeknél a sport célú ingatlanberuházás utáni adókedvezmény feltételéül szabják, hogy az ingatlant nem lehet 15 évig elidegeníteni, viszont nyomát sem találjuk magának az adókedvezménynek. Valószínűleg a javaslat megfogalmazói tévedésből összemosták a támogató és a támogatásban részesülő adózó személyét, ez viszont oda vezetne, hogy a támogató cég az érdekkörén kívül bekövetkező ingatlanértékesítés miatt elveszthetné visszamenőleg az adókedvezményt, ami életszerűtlenné teszi a jogszabály alkalmazhatóságát. Szintén kérdéses, hogy miért definiálnák az illetéktörvény módosításánál a látvány-csapatsportágakat külön (az eredeti javaslatban ilyen nem volt), hiszen épp az új javaslat szüntette meg az illetékmentesség erre irányuló külön korlátozását.