Elérhetővé vált a magyarországi vagyonadóról szóló törvénytervezet, amely rendkívül széles adóalapot, részletes vagyonértékelési szabályokat és jelentős dokumentációs kötelezettséget irányoz elő. A tervezet szerint az új, évente fizetendő, kétkulcsos közteher az egymilliárd forintot meghaladó nettó vagyonra vonatkozna, és nemcsak a magánszemélyeket, hanem a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyok alapján kezelt vagyonokat, magánalapítványokat és egyes külföldi vagyonkezelési struktúrákat is érintené.
A dokumentumot társadalmi egyeztetésre bocsátották, így a végleges normaszöveg az elfogadásig érdemben módosulhat. A most közzétett anyag összetettsége alapján ugyanakkor elmondható, hogy a vagyonadó megállapítása és bevallása sok esetben számviteli, cégértékelési, ingatlanértékelési és nemzetközi adózási szakértelmet is igényelhet. Az alábbiakban összefoglaltuk a legfontosabb szabályokat és tudnivalókat.
Mikor léphet hatályba a vagyonadóról szóló törvény?
A tervezet szerint a törvény 2026. december 15-én lépne hatályba, az első adókötelezettség pedig már a 2026. december 31-én fennálló vagyonállapot alapján keletkezne. A 2026-os év ebből a szempontból rövid, átmeneti tárgyév volna: december 15-től december 31-ig tartana, az adót azonban nem az ebben az időszakban bekövetkező vagyongyarapodás, hanem a december 31-én meglévő teljes adóköteles vagyon alapján kellene meghatározni.
Az első vagyonadó-bevallás és adófizetés határideje így főszabály szerint 2027. augusztus 31. lenne. A tervezet bizonyos tőzsdei részesedések és hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok 2026-os értékeléséhez külön átmeneti választási lehetőséget tartalmaz, a már működő belföldi, illetve érintett külföldi vagyonkezelési adóalanyoknak pedig a hatálybalépéstől számított harminc napon belül bejelentést kellene tenniük a NAV-hoz.
Kik a vagyonadó alanyai?
A tervezet négy adóalanyi kört határoz meg: a belföldi és külföldi illetőségű magánszemélyeket, valamint a belföldi és külföldi illetőségű vagyonkezelési adóalanyokat. Utóbbi körbe tartozna többek között a bizalmi vagyonkezelési jogviszony alapján kezelt vagyon, a magánalapítvány és az ezekhez rendeltetésében hasonló külföldi szervezet, jogviszony vagy elkülönített vagyontömeg.
A belföldi illetőségű adóalanyokat teljes körű adókötelezettség terhelné: valamennyi magyarországi és külföldi vagyonelemüket figyelembe kellene venniük. A külföldi illetőségű adóalanyok kötelezettsége ezzel szemben a magyarországi ingatlanokra és az azokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogokra, a magyar jog szerint létrejött gazdasági társaságokban meglévő részesedésekre, valamint a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságokban fennálló tulajdonrészekre terjedne ki.
A belföldi illetőség fogalma több ponton eltérne a klasszikus személyijövedelemadó-szabályoktól. A tervezet például főszabály szerint a kettős állampolgár magyar állampolgárt is belföldi illetőségűnek tekintené, ugyanakkor egyes tartósan külföldön élő magyar állampolgárok, meghatározott ideig Magyarországon dolgozó külföldiek és bizonyos huzamos tartózkodási jogosultsággal rendelkező személyek kivételt képeznének.
Mi lesz a vagyonadó alapja?
Az adó a nettó vagyonra épülne. A belföldi illetőségű adóalany adóalapja az összes adóköteles vagyonelem december 31-re megállapított számított értékének és a ténylegesen fennálló, megfelelően igazolt tartozásoknak a különbözete lenne, csökkentve az egymilliárd forintos értékhatárral. Külföldi illetőségű adóalany csak az adóköteles magyar vagyonelemek megszerzéséhez, létrehozásához, fenntartásához vagy értéknövelő beruházásához közvetlenül kapcsolódó tartozásokat vonhatná le.
A vagyonelem fogalma rendkívül tág. Az ingatlanok és társasági részesedések mellett ide tartoznának a pénzeszközök, értékpapírok, befektetési nemesfémek, drágakövek, követelések, biztosítási jogok, kriptoeszközök, opciók, járművek és más, pénzben kifejezhető gazdasági értékkel rendelkező dolgok vagy jogosultságok is. A magánszemély személyes használatát szolgáló szokásos ingóságokat főszabály szerint nem kellene beszámítani, a hárommillió forintot meghaladó egyedi értékű műtárgyak, gyűjtemények és ékszerek, valamint a tízmillió forintot meghaladó értékű járművek azonban adókötelesek lennének.
Közös tulajdon esetén a vagyonelemet a tulajdoni hányad alapján kellene felosztani. A házastársi közös vagyon kezelésében elsődlegesen a házassági vagyonjogi szerződés lenne irányadó. Ennek hiányában az egyes nyilvántartott vagyonelemeknél a házastársak közös nyilatkozattal választhatnának az egyik félhez rendelés és az egyenlő megosztás között. Meghatározott esetekben a kiskorú gyermek vagyona a szülők adóalapjában jelenne meg.
A vagyonadó törvénytervezet alapján kétkulcsos lenne a teher
A tervezet progresszív adómértéket alkalmazna: az adóalap 100 milliárd forintot meg nem haladó része után 1 százalék, az e feletti rész után 1,5 százalék lenne a vagyonadó. Mivel az adóalap eleve csak a nettó vagyon egymilliárd forintot meghaladó része, egy 1,5 milliárd forintos nettó vagyonnal rendelkező adóalany adóalapja 500 millió forint lenne.
A fizetendő adó többek között csökkenthető lenne az adóalapban figyelembe vett vagyonelem után az adott adóévben esedékes és megfizetett helyi adó és gépjárműadó, illetve ezekhez hasonló külföldi közteher, feltéve, hogy az összeg nem jár vissza az adóalanynak.
A külföldi vagyon magyarországi adóztatását az alkalmazandó nemzetközi szerződések is befolyásolhatják. A tervezet külön szabályozza azt az esetet, amikor a másik államban adóztatható vagyonelem Magyarországon csak a többi vagyon után fizetendő adó meghatározásánál vehető figyelembe. A kettős adóztatás kezelése ezért vagyonelemenként és egyezményenként külön elemzést igényelhet.
Hogyan kellene megállapítani és megfizetni az adót?
A vagyonadó önbevallás alapján működne. Az adóalany az év utolsó napján fennálló vagyonállapot alapján maga állapítaná meg, vallaná be és fizetné meg az adót a következő év augusztus 31-éig. Bevallást csak akkor kellene benyújtani, ha tényleges adófizetési kötelezettség keletkezik. A kapcsolattartás és a bevallás elektronikus úton történne.
A bevallásban vagyonelemenként fel kellene tüntetni többek között a szerzés jogcímét és időpontját, az azonosító adatokat, a tulajdoni hányadot, a számított értéket, az alkalmazott értékelési módszert, a levont tartozásokat és az adócsökkentő tételeket. Az alátámasztó iratokat az adómegállapításhoz való jog elévüléséig meg kellene őrizni. A szabályozás tehát a jelentős vagyonnal rendelkező adózóknál gyakorlatilag részletes, évente aktualizált vagyonleltár elkészítését követelné meg.
A vagyonelemek értékelésének általános szabályai
Minden vagyonelemet a törvényben meghatározott különös értékelési szabály szerint kellene figyelembe venni. Ha valamely eszközre nincs külön rendelkezés, a december 31-én fennálló szokásos piaci érték lenne irányadó. A devizában meghatározott összegeket főszabály szerint a Magyar Nemzeti Bank év végi hivatalos árfolyamán kellene forintra átszámítani.
Az értékelési rendszer nem pusztán a piaci érték megbecslésére szolgál: egyes vagyonelemeknél kötött számítási módszert, kötelező sorrendet, szakértői jogosultságot és részletes dokumentációs feltételeket ír elő. Ez a tervezet egyik legösszetettebb része, és várhatóan a társadalmi egyeztetés egyik központi szakmai kérdése is lehet.
Hogyan értékelnék a társasági részesedéseket?
A tőzsdén jegyzett, illetve tőzsdén kívül rendszeresen kereskedett részesedések értékét főszabály szerint az év utolsó kereskedési napjának záróárfolyama alapján kellene meghatározni. Ha ez több mint 10 százalékkal eltér az utolsó 30 nap forgalommal súlyozott átlagárfolyamától, az átlagárfolyam lenne irányadó.
A nem tőzsdei társaságoknál a tervezet a korábban vizsgált svájci modellhez hasonló vegyes képletet alkalmazna: a saját tőke és a hozamérték kétszeresének súlyozott átlagát kellene megszorozni a tulajdoni hányaddal. A hozamérték az utolsó három lezárt üzleti év átlagos adózott eredményének 15 százalékos tőkésítési rátával számított értéke lenne. A negatív átlagos eredményhez nulla hozamérték társulna.
Az 500 millió forintot meghaladó saját tőkéjű társaságoknál a saját tőkét korrigálni kellene az ingatlanokban, részesedésekben és értékpapírokban kimutatott rejtett tartalékokkal. Az ehhez szükséges, könyvvizsgáló által felülvizsgált adatokról a társaságnak tulajdonosai és a NAV felé is adatot kellene szolgáltatnia. Kisebbségi részesedés esetén 25 vagy 30 százalékos értékcsökkentés lenne alkalmazható, a tulajdoni aránytól függően.
Ha a beszámolóadatok hiányosak, a társaság működése jelentősen megváltozott, vagy a részesedéshez különleges jogok kapcsolódnak, független cégértékelés válhatna szükségessé. Ilyenkor legalább két módszert kellene alkalmazni a jövedelem-, piac- és eszközalapú megközelítések közül.
Belföldi és külföldi ingatlanok értékelése
Belföldi ingatlannál kötött sorrend érvényesülne. Elsőként az előző tizenkét hónap megfelelő ügyleti értékét, ennek hiányában egy legfeljebb tízéves ügylet indexált értékét kellene használni. Ha egyik sem áll rendelkezésre, a NAV országos tömeges ingatlanértékelési modellje által meghatározott érték következne, végül pedig független szakértő által meghatározott forgalmi érték lenne alkalmazható.
Lakásoknál az indexálás az MNB lakásárindexére, termőföldnél a KSH művelési ágankénti termőföldáradataira épülne. Az 500 millió forintot elérő kiemelt értékű ingatlan szakértői értékelését kizárólag megfelelő jogosultságú igazságügyi szakértő végezhetné, legalább két értékelési módszer alkalmazásával.
Külföldi ingatlannál a szerzési vagy hatóságilag megállapított értékből kellene kiindulni, növelve azt az értéknövelő beruházásokkal. A későbbi években az érték választás szerint évi 3 százalékkal vagy a külföldi állam hivatalos ingatlanárindexével változna. Ha ez nem alkalmazható, hivatalos adózási vagy kataszteri érték, végső esetben független szakértői forgalmi érték lenne irányadó.
Ingóságok, műtárgyak és gyűjtemények
Az ingó dolgokat főszabály szerint az év végi szokásos piaci értéken kellene figyelembe venni, a gyűjteményt pedig egységként, nem az egyes darabok egyszerű összegeként kellene értékelni. Elsődleges támpont lehetne a tizenkét hónapon belüli független felek közötti vételár, ennek hiányában dokumentált értékesítési vagy árverési adatok, nyilvános kínálati árak, illetve a piaci értéket kifejező biztosítási érték. Független szakértői értékelés is választható lenne.
Járműveknél típusonként részletes összehasonlítási szempontok jelennének meg. Gépjármű esetében például a gyártmányt, kivitelét, életkorát, futásteljesítményét, állapotát és felszereltségét, légi vagy vízi járműnél pedig további műszaki és használati adatokat is mérlegelni kellene.
Pénzügyi vagyonelemek és kriptoeszközök
A készpénz névértéken, a bankszámlapénz az év végi záróegyenlegen szerepelne. A tőzsdei hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat húsz kereskedési nap átlagárfolyamán, a befektetési jegyeket nettó eszközértéken, a nem forgalmazott kötvényeket főszabály szerint névértéken kellene számításba venni. A követeléseknél a fennálló tőkeösszeg, a származtatott pozícióknál a pozitív piaci érték, a biztosításoknál pedig a visszavásárlási érték lenne irányadó.
A kriptoeszközök értékét az év végi mennyiség és egy rendszeres kereskedést biztosító platform nyilvános záróárfolyamának szorzataként kellene meghatározni. Referenciaár hiányában az adózónak kellene hitelt érdemlően igazolnia a piaci értéket. A befektetési nemesfém értéke szabványosított termékeknél a színnemesfém mennyisége és a nemzetközi referenciaár alapján alakulna.
Erős adóhatósági kontroll és visszamenőleges vizsgálati kockázat
A tervezet külön adóelkerülés-ellenes alapelvet tartalmaz. A NAV már attól az időponttól vizsgálhatná a rendeltetésszerű joggyakorlást, amikor a vagyonadó bevezetése köztudomásúvá vált. Az ezt követően végrehajtott vagyonátruházásokat, átstrukturálásokat vagy szokatlan értékelési megoldásokat ezért az adózónak valós gazdasági vagy más, az adókötelezettségtől független méltányolható körülményekkel kellhet igazolnia.
A NAV a bevallási adatok és saját nyilvántartásai közötti ellentmondás tisztázására tizenöt napos felhívást küldhetne. Ha az adózó nem válaszol, vagy az eltérés nem tisztázódik és legalább 500 millió forinttal csökkenti a vagyonadó alapját, adóellenőrzés indulna. A megfelelő szabályok szerint készült független ingatlanértékelés ugyanakkor bizonyos feltételekkel mentesíthetné az adózót az értékkülönbözethez kapcsolódó adóbírság és késedelmi pótlék alól, de magát az adókülönbözetet ebben az esetben is meg kellene fizetni.