Visszatérő áfa-kérdés: mi tekinthető kellő körültekintésnek a számlát befogadó részéről?

A kellő körültekintés kérdése ismét a figyelem középpontjába került az Európai Unió Bíróságának 2012. június 21-én hozott ítélete kapcsán. A nagy visszhangot keltett C-80/11. és C-142/11. számú egyesített ügyekben hozott előzetes döntésre a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) pár napon belül sajtóközlemény formájában reagált a kedélyek lehűtése, és saját álláspontjának megvédése érdekében.

Az Európai Unió Bírósága („EB”) a magyar bíróságok jogértelmező állásfoglalás-kérésére többek között azt a kérdést vizsgálta, hogy jogos-e az az adóhatóság által követett gyakorlat, amely az adólevonási jog érvényesítéséhez megköveteli a számlát befogadó adóalanytól – a kellő körültekintés jogszabályi előírására hivatkozva – a számlát kibocsátó társaság jogkövető magatartásának igazolását.

Az EB a kérdésfelvetésre válaszul az adott ügyekkel kapcsolatban egyértelműen kimondta, hogy amennyiben a szóban forgó ügylet ténylegesen teljesült, és az arra vonatkozó számla tartalmazza a jogszabályban megkövetelt valamennyi információt, akkor a számlát befogadó adóalanytól – a HÉA-irányelv szellemiségéből adódóan – a levonási jog gyakorlása nem tagadható meg. A testület kihangsúlyozta továbbá, hogy a levonási jog gyakorlása csak abban az esetben tagadható meg az adóalanytól, ha objektív körülmények alapján bizonyítható, hogy az adóalany tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy ezen tranzakcióval adócsalásban vesz részt. Fontos kiemelni, hogy az EB az objektív bizonyítást az adóhatóság kötelezettségeként állapítja meg, utalva arra, hogy az adóhatóság, és nem az adóalany feladata a szabálytalanságok, illetve csalások feltárásával kapcsolatos ellenőrzések lefolytatása, és a megfelelő szankciók alkalmazása.

A fentiekkel összefüggésben az adóhatóság sajtóközleménye arra hívja fel a figyelmet, hogy az EB csak a konkrét ügyekkel kapcsolatos kérdésekre adott elvi válaszokat, az ügyeket nem döntötte el, adóhatósági határozatokat nem helyezett hatályon kívül, és a NAV gyakorlatára nézve sem foglalt állást. Ezáltal a döntésekből sem az adóhatóság gyakorlatára, sem pedig a hasonló ügyekkel kapcsolatos utólagos jogorvoslatok megalapozottságára nem vonhatók le általános következtetések. Az EB-döntésben foglaltakra hivatkozva a NAV végül kiemeli, hogy az adóhatóság továbbra is megkövetelheti azt, hogy az adóalany tőle ésszerűen elvárható intézkedést tegyen az általa teljesítendő ügylet során az adókijátszás elkerülésére.

OrienTax vélemény: a fentiekben röviden összefoglalt EB-döntés és adóhatósági sajtóközlemény alapján úgy látjuk, hogy a címben felvetett kérdésre ezúttal sem született általános érvényű megnyugtató válasz. Az azonban mindenképpen kijelenthető, hogy az adott ügyekben hozott előzetes döntés hatással lesz a magyar bíróságok eddigi ítélkezési gyakorlatára, ami egyben az adóhatóság ellenőrzési irányelveit is megváltoztathatja, és eltolhatja azokat az adóalanyoknak inkább kedvező, racionális irányba.