Tóth János három évtized után lépett ki a Nemzeti Adó- és Vámhivatal kötelékéből, hogy pályafutását az Andersennél folytassa szenior vám menedzserként. A nemzetközileg is elismert szakember legfőbb célja, hogy a cég legalább olyan markánsan legyen jelen a vámtanácsadási szolgáltatások piacán, mint amilyen markánsan jelen van az adótanácsadás területén. Pályafutásáról, új szerepköréről és szakmai céljairól kérdeztük.
Az önéletrajzod tanúsága szerint az Andersen a második munkahelyed. Milyen út vezetett pályafutásod első állomásához, a Vám- és Pénzügyőrséghez?
Alapvetően gazdasági irányban képzeltem el a jövőmet, de a terveim megvalósításában némiképp akadályozott, hogy az érettségi után le kellett töltenem az egyéves sorkatonai szolgálatot. A leszerelés után szembejött velem a lehetőség, hogy felsőfokú szakirányú végzettség nélkül is be lehet kerülni a Vám- és Pénzügyőrséghez, amivel éltem is. Felvételi vizsgát kellett tennem, majd miután átestem az orvosi vizsgálatokon, a hivatásos állományba kerültem. 1993. október 1-jén kezdtem el dolgozni a tiszaújvárosi vámhivatalban.
Hogyan sajátítottad el azt a szaktudást, ami a munkavégzéshez szükséges?
Folyamatos tanulással és nem szűnő kíváncsisággal. Végigjártam a kötelező belső képzéseket, az előképzőt, illetve az alapfokú és középfokú szaktanfolyamokat. Ez utóbbi a specializálódásról szólt: az én választásom a vámtarifa szakirányra esett, ami gyakorlatilag egyet jelentett a klasszikus vám fogalomkörével. Itt már mélyebben belementünk a szakmába, hogy az alapeljárások mellett tisztában legyünk a különleges eljárásokkal is és képesek legyünk kezelni azok lehetséges hatásait.
A folyamat azonban itt nem állt meg, mert mindenképpen felsőfokú végzettséget akartam szerezni, ezért beiratkoztam a Szolnoki Főiskola külker szakára, ahol külgazdasági szakos közgazdászként végeztem 2004-ben.
Melyek voltak az első évek fontosabb mérföldkövei? Hogyan zajlott az előmeneteled?
A középfokú szaktanfolyam sikeres elvégzését követően felajánlották, hogy dolgozzak az Országos Parancsnokság Vám- és Adó Főosztályán, amit el is fogadtam. Ez 1996 végén történt, onnantól egészen mostanáig ahhoz a szervezeti egységhez tartoztam.
A Főosztályon fokról-fokra jártam végig a szamárlétrát, a szemlésztől a kiemelt főelőadóig, később a szakértőig. A hivatal előmeneteli rendszere összetett volt, ennek ellenére lehetett haladni benne. Aki hajlandó volt többet tenni, hajlandó volt többet dolgozni, és nem elégedett meg az átlaggal, azt elismerték.
Ha visszatekintesz a pályafutásodra, mire vagy a legbüszkébb?
Életem fontos és kiemelkedő szakaszának számítanak azok az évek, amikor én képviseltem a magyar vámigazgatást az EU Vámkódexbizottságában. Ez a jogalkotói funkcióval is rendelkező testület őrködik afelett, hogy a vámunióban működő 27 tagállam egységesen értelmezze és hajtsa végre a belső vámszabályokat. Ha valaki kiénekel ebből a kórusból, akkor ez az a fórum, ahol ezeket az anomáliákat meg lehet beszélni és helyre lehet tenni.
Én a tarifa és a statisztikai nómenklatúra szekciónak voltam tagja agrár-vegyi, mechanika szakterületen. Dolgoztam ugyanakkor a HR koordinációs és a KN szektor, illetve a gazdasági tarifa kérdések munkacsoportjaiban is. Az áruk uniós szinten történő meghatározásával, osztályozásával kapcsolatban hoztunk döntéseket. Ez azért nagyon fontos, mert azzal, hogy meghatározzuk az áruk helyes besorolását, egyúttal a hozzá kötődő vámtételt is meghatározzuk.
Emellett büszke vagyok arra is, hogy két évvel ezelőtt beválasztottak a Vámigazgatások Világszervezete által indított nemzetközi programba, amelynek keretében a vámeljárások lefolytatását segítő összefoglaló anyagok és kiadványok elkészítése, aktualizálása volt a feladat. Ehhez olyan szakértőket kerestek, akik otthonosan mozognak a vám szentháromságában, vagyis a tarifa, a származás és a vámérték területén. Nekem pályafutásom során volt szerencsém mind a hárommal olyan mélységben megismerkedni, ami ritkaságszámba megy nem csak itthon, de világszinten is. Ezt bizonyítja, hogy a 160 jelentkezőből kiválasztott nyolcfős csapatba végül én is bekerültem.
Milyen pozícióban, milyen szerepkörben dolgoztál az utolsó években a NAV-nál?
Alapvetően szakértőként foglalkoztattak, ami beosztottként a legmagasabb elérhető szint. A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy az elmúlt 7 évben nem hivatalosan én helyettesítettem a Származás, Tarifa és Vámérték Osztály vezetőjét, majd miután 2021 szeptemberében ezt a szervezeti egységet megszűntették, a Vámeljárásfelügyeleti Osztály vezetőjét helyettesítettem. A kiadmányozási jogkör kivételével gyakorlatilag minden olyan munkafolyamatot felügyeltem, amit az osztály vezetőjének felügyelnie kellett, és stratégiai kérdésekben is döntéseket hoztam.
Mi volt az oka a váltásnak?
Régóta érlelődött bennem a váltás gondolata. Azt hiszem, mindenki számára érthető, hogy közel három évtized után új kihívásokra, egy másfajta munkakörnyezetre, másfajta szerepkörre vágytam, amelyben még jobban kamatoztatni tudom képességeimet és megszerzett tudásomat. A döntésemben az is szerepet játszott, hogy évek óta nagy leterheltég alatt dolgoztam, ezért kvázi az osztályvezetőt is helyettesítve a saját munkámat a saját elvárásaimnak megfelelően már nem voltam képes ellátni.
Miért az Andersenre esett a választásod? Mennyire ismerted előtte a céget?
Az Andersen munkatársaival több alkalommal is találkoztam olyan képzéseken, ahol én álltam a katedrán, ők pedig hallgatóként voltak jelen. A személyes ismeretség innen volt meg.
Természetesen tisztában voltam azzal, hogy a cég létezik, és azzal is, hogy milyen szerepet tölt be a hazai tanácsadói piacon. Tudtam azt is, hogy az Andersen egy önálló individuum. Számomra épp az volt az egyik vonzó tényező, hogy nagy nemzetközi partnerhálózattal rendelkezik, de nincs felette egy olyan szigorú központi irányítás, amely nagyon leszűkítené a piaci és üzleti mozgásterét.
Mik a kihívásai annak, ha valaki a hatóság oldaláról átül a tanácsadói oldalra? Milyen különbségekkel néz szembe az, aki egy ilyen váltást megcsinál?
A tanácsadói munka egy teljesen más szerep, amelynek betöltéséhez eltérő megközelítésre és gondolkodásmódra van szükség. Az erre való áttérés mindenképpen kihívás.
Amikor szakmai kérdéssel fordulnak egy hatósági oldalon dolgozó szakemberhez, akkor a tőle kapott válaszra vagy szabályértelmezésre általában úgy tekintenek, hogy az ellen nincs apelláta. Ezzel szemben egy tanácsadó megmutatja a lehetséges ajtókat, és elmagyarázza, melyik mögött milyen kockázat rejlik, de senkit sem tuszkol át egyiken sem. Másképp fogalmazva: a hatóság kvázi kinyilatkoztat, egy bizonyos értelmezést ad, míg egy tanácsadó feltárja a lehetőségeket, és olyan információkat nyújt, amelyek segítségével racionális döntéseket lehet hozni. A racionális döntést azonban mindig annak kell meghoznia, aki a tanácsot kérte.
Milyen feladatok tartoznak hozzád az Andersennél? Része ennek a csomagnak az ügyfelek és a vámhatóság közötti üzleti mediáció is?
Igen, ez fontos része lesz a munkámnak. Általános jelenség, hogy a cégek a legtöbb esetben csak akkor fordulnak tanácsadóhoz, amikor már konfliktushelyzet alakult ki a vámhatósággal. Ilyenkor nagy segítséget jelent az a tapasztalat, amelyre három évtized alatt szert tettem. Látni kell, hogy a hatóság sem tévedhetetlen, és ha nem is könnyen, de meggyőzhető. A korábban említett túlterheltség vagy a szakmai ismeretek hiányos átadása miatt sokszor születnek nem megalapozott, az ügyfelek számára kedvezőtlen döntések, amelyeket megfelelő érveléssel orvosolni lehet.
Azt is gyakran tapasztalom, hogy a hatósággal való konfrontáció elkerülése érdekében az importőrök hajlamosak a magasabb fizetési kötelezettség irányába elmozdulni, és olyan költségeket vállalnak be, amelyeket nem kellene. Ezeket az eseteket elemezve szinte mindig lehet találni olyan pénzügyi forrásokat, amelyek visszajárnak.
Kijelenthető, hogy az érkezéseddel egy komplett szolgáltatási területtel bővült az Andersen palettája?
Talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy az Andersen vámtanácsadással kapcsolatos szolgáltatási szegmense velem együtt teljes mértékben kinyílt. Ezzel a tudással és tapasztalattal jelen állapot szerint a hatósági oldalon sem rendelkeznek.
Ezekre a szolgáltatásokra egyre nagyobb az igény. Ennek legfőbb oka az, hogy az Unió közös kereskedelempolitikája és vámmal kapcsolatos szabályai egy nehezen átlátható rendszert alkotnak. A külkereskedelemben számtalan buktató van, gondoljunk csak a protekcionista eljárásokra, a korlátozásokra vagy a háborús helyzet miatt bevezetett szankciókra. Nem várható el a piaci szereplőktől, hogy tisztában legyenek az összes érvényben lévő szabállyal. Az Andersen valamennyi vámszakmai kérdésben komoly kompetenciákkal áll az ügyfelek rendelkezésére az engedélyezéstől kezdve az elszámolásokon át a jogi megfelelőségig bezárólag. Ezt az arzenált jelenleg versenytársaink sem tudják felmutatni.
Milyen tervekkel érkeztél a céghez? Milyen eredményekkel lennél elégedett rövid és hosszú távon?
Szeretnék lökést adni az Andersennek a vámmal és az adóhatósági ügyekkel kapcsolatos tanácsadási szegmensben. A legfőbb célom az, hogy a cég legalább olyan markánsan legyen jelen a vámtanácsadási szolgáltatások piacán, mint amilyen markánsan jelen van az adótanácsadás területén. Arra fogok törekedni, hogy az Andersen ügyfélköre e tekintetben ne csak a maga természetes ütemében fejlődjön. Proaktívak leszünk, híreket szolgáltatunk, megoldásokat nyújtunk és felhívjuk magunkra a figyelmet, hogy olyan egyedülálló szakértelemmel rendelkezünk, amivel itthon mások nem.
Szerző: Götz Attila (PR és kommunikációs szakértő)